Alapelvek

A Taiji gyakorlásának legfőbb alapelvei


Tartalomjegyzék:

I. A test szabályozása

A felső szakasz
A nyak lazán tartása, erő a fejtetőn
A szemekben mutatkozik meg a „szellem” ereje

A középső szakasz
A vállak süllyesztése és a könyökök lelógatása
A csukló ül, az ujjak lazák
A mellkas besüllyesztése és a hát ívelése
Középponti kiegyensúlyozottság

Az alsó szakasz
A gátat zárni kell és az alhasat tömöríteni kell
A derék laza, az ülep ívelt, a csípő laza, a térdek hajlítva
A térd mintha laza lenne, de nem az
A talp tapad a földhöz, az öt lábujj „markolja” a földet


II. A mozgás szabályozása

A kéz, a szem, a test, a módszer és a lépés.
A nyugalom közepében mozgás van, a mozgásban törekedni kell a nyugalomra.
A belső és a külső egymásra hatnak, a kilégzés és belégzés természetesen jön létre.
A testtartás se nem túl kevés, se nem túl sok, törekszik a középpont megtartására és egyenes.
Folyamatosság és töretlenség.
Ellazulás.
Csavarodás módszere
A „Qì” kering az egész testben, szétválik, megy felfelé és lefelé
A formagyakorlat természetesen halad, a test nem dől semmilyen irányba, az egész test kellemes
Az alkalmazást beletenni, de nem megmutatni


III. Állás és haladás

A hátra és előre lépés az „öt vándorlás” szerint történik, a test megőrzi a középpontját
Lépés közben úgy haladunk, mint a kígyó, a test egyenes marad és középpontosított
Felosztani üresre és telire
A felső és alsó rész egymást követi, az egész test egy család
A „yì” és a „qì” kölcsönös kapcsolatban állnak


VI. A Tàijíquán kapuján való belépéshez szükséges 12 pont

1. A Szívet és a Szellemet üresen és nyugalomban kell tartani a kezdettől a végig
2. Középponti kiegyensúlyozottság
3. Használd a gondolatot és ne használd az erőt
4. Lazítás és lesüllyesztés
    „A nehézségből lesz a stabilitás.”
5. A folytonosság és a lágyság keresése
6. A belsőnek és a külsőnek, a felsőnek és az alsónak együtt kell dolgoznia
7. A Yīn és a Yáng váltogatása segít megtalálni a keményet és a lágyat, a telit és az ürest
8. A „selyemszál tekercselő energiának” jelen kell lennie a test minden részében
9. A nyitás és a záras keresése a mellkas és a has egymásra hajtásával
10. Koncentrálj a „Dāntián”-re, hogy fejleszd a „Nèi gōng”-ot
11. Tartsd a szíved békésen, az elmét lecsendesítve és gyakorolj lassan
12. Sikeres leszel, ha tudatában vagy, hogyan gyakorolj, és hogyan tápláld magad


V. A gyakorlás hat alapelve

1. A finom, lágy, jobb, mint az erőteljes
2. A magasabb jobb, mint az alacsonyabb
3. A hosszú jobb, mint a rövid
4 - 5. A lassú jobb, mint a gyors, az íves jobb, mint az egyenes
6. Az egylábas terhelés jobb, mint a kétlábas




I. A test szabályozása

Ha az egész testet vesszük figyelembe, a Chén stílusú Tàijíquánban a koordináció, a szemek, a törzs, a lábfejek, és a kezek összehangolását jelenti. A testet három szakaszra osztjuk fel: felső, középső és alsó szakaszra. A fejtől a nyakig a felső szakasz. A mellkas, a hát és a derék a középső; az alhas, a farkcsont és a 1 „Dāng”, a lábszár és a lábfej az alsó szakasz. A Chén stílusú Tàijíquán-ban a felső szakaszt nevezik a nyomó/toló energiának, a középső a derék energiája, és az alsó a „Dāng” energia. A nyomó/toló energia felfelé irányul, a derékenergia vízszintes, a „Dāng” energiája süllyedő.


A felső szakasz

A fej és a nyak

1. 虚领顶劲. Xū ling dǐng jìn.

A nyak lazán tartása, erő a fejtetőn.

 A fej, minden meridián találkozóhelye. Itt egyesül a „Qì”, a 2 „Xuè”, az öt 3 „Zàng” és a hat „Fu” szerv. Az agy összegyűjti, feldolgozza a szervezet információit, majd összehangolja az egész test működését. Az agy, az „ősi életerő háza”, az élet legfelsőbb központja, mely magába foglalja a felső „Dāntián”-t. A nyak közvetíti az összes információt a fej és a törzs között. Itt haladnak át az idegek, véredények, a meridiánok és a mellékcsatornák.

Gyakorlás közben a fejet egyenesen kell tartani, nem szabad lógatni, hátrahajtani, vagy oldalra dönteni. A klasszikus terminológia szerint „Függesszük fel a gallért, hogy az energia felfelé mehessen”. A tizenhárom testtartás mozdulatainak éneke így írja: „a test könnyű, a fej felfüggesztett”. A felfelé haladás és a felfüggesztés két, különböző értelmű szó, de ebben az esetben ugyanarra utalnak. Ez megegyezik azzal, amit Chén Xin mondott a mozgásról: „Úgy kell mozogni, mintha a fej egy kötéllel fel lenne függesztve a 4 Bǎi huì pontnál.” Ha a nyakat ellazítva az állunkat kissé hátra húzzuk, a tarkó tájék megemelkedik. A fejnek ebben a tartásban a „Bǎihuì” lesz a legmagasabb pont a fejen. A „Qi”, így szabadon áramolhat a fej felé, és lehetővé teszi a test számára a könnyed, fürge mozgást. A felfelé emelkedő fej energiája vezet, így a test felső része felfüggesztett lesz. Azt kell elképzelni, mintha a fejen egy könnyű teher lenne, aminek nem szabad leesnie.

A nyak helytelen tartása közvetlenül befolyásolja a „Qì” és a vér áramlását. Ha a fej és a nyak tartása jó, a „Qì” és a vér, képes eljutni az agyhoz, hogy táplálja. Így az életerő kiteljesedik és a test létfunkcióit hatékonyan irányítja. A nyakat egyenesen és lazán kell tartani, mert a merev, feszes tartás kihat a központi idegrendszer normális működésére.


2. 眼神注视. Yǎnshén zhùshì.

A szemekben mutatkozik meg a „szellem” ereje.

 A szemek mindig egyenesen előre néznek, az egyes testtartások fő irányába. Chén Xin ehhez még hozzáteszi, hogy: „A fülek arra figyelnek, mi történik a test mögött.” Ez megóv a váratlan, hátulról jövő támadásoktól. Amikor a 5 „Yì”-t kifelé vezetjük, a tekintet a távolba irányul. Így a tekintetünk nem lesz „réveteg”, hanem élénk és figyelmünk mértéke, a koncentráció ereje mutatkozik meg bennük. A harcban pedig az ellenfél legkisebb mozdulatát is észreveszi.

Az elme adja az utasításokat, a szemek pedig kifejezik, megmutatják az elme szándékát. Ugyanakkor a szemek, információkat vesznek fel a környezetből és továbbítják az agynak, ami feldogozza a kapott információkat. Becsüld fel a környezeted és mérd fel az ellenfeled pozícióját. A szemeknek kétféle látásmódja van: a periférikus /„Gù”/, és a fókuszált /„Pàn”/ látás.

„A test, az állás és a kéz kövesse a „Gù”-t és a „Pàn”-t. Tapadj a célra és ne kóborolj el!”


A középső szakasz

A vállak

 3. 沉肩垂肘.

Chén jiān chuí zhǒu.

A vállak süllyesztése és a könyökök lelógatása.

 A gyakorlásban ügyelj arra, hogy a vállak lazán le legyenek süllyesztve és a könyökök lógjanak. Ez segít abban, hogy megvalósuljon a „besüppedő mellkas” és az „ívelt hát” alapelve és lehetővé teszi a „Qì” lesüllyedését a „Dāntián”-be. A váll ellazítása és forgatása kedvező hatással van a „Qì” és a vér áramlására a 8„Shǒu sān yáng jīng”-ben a könyök felé. Arra is figyelni kell, hogy a váll lesüllyesztése és a könyök lógatása mellett a hónaljnál legyen hely. Nem szabad a karokat a bordákhoz szorítani. A váll legyen függőleges a derékhoz képest, hogy megfeleljen az egyenes testtartás követelményeinek. Ha a vállakat lazán lesüllyeszted, és kicsit előre hajlítod, a „Qì” könnyedén eléri a hátat. Ezt úgy fejezik ki, hogy „a Qì a háthoz tapad”. A mozdulat közben a vállakat tartsad egyformán, hogy a későbbiekben a mozgások ne legyenek féloldalasak.

A könyökök.

A karnak minden formában végre kell hajtani a nyitó-záró, emelkedő-süllyedő, terjeszkedő- visszahúzódó fázisokat. Telítődni kell erővel, majd el kell lazulnia. Ezeket a követelményeket csak úgy leszel képes megvalósítani, ha a könyököd lazán, természetes állapotban lóg és a karod természetes mértékben meghajlik. A könyököt nem szabad megfeszíteni. A könyökök lelógatásával lehetővé válik a „Qì” eljutása a kézfejekbe és a spirális mozgás segítségével érvényesíteni tudod az erejét. „A tenyér gyökere a könyök.”


A kézfejek

4. 坐腕仲指. Zuò wàn zhòng zhǐ.

A csukló ül, az ujjak lazák.

 Leggyakrabban tolásnál alakítjuk ki a kézfejeknek ezt a pozícióját. Ilyenkor a csuklót erőltetés nélkül visszahajlítjuk, hogy a tenyér előre nézzen. Az ujjakat lazán nyújtva tartjuk, de nem feszítjük és hagyunk egy kis rést az ujjak között. Ebben a kéztartásban a tenyér nem feszülhet.

A „Láogōng” pont fontos terület a kézfejen, mert a „Qì” itt lép ki a testből. A klasszikusok így írják: „a felsőtest „Qì”-jének gyökere a kézfejben van és fontos megőrizni a kéz légzését.” A csatornák elmélete szerint a kézfej az a pont, ahol a „Shǒu sān yáng” és a „Shǒu sān yīn” találkozik, és itt gyűlik össze a testben lévő „Qì” és „Xuè”. De mit is jelent a „kéz légzése”? A tenyerek „Láogōng” pontjai az a terület, ami képes kommunikálni a környezetünkkel, vagyis itt tud ki- és belépni a „Qì”. Ahhoz, hogy ez a párbeszéd létrejöjjön, a tenyeret úgy kell használni, hogy ne legyen túlfeszítve. A nagyujj és a kisujj között egy kis üreget képezünk a tenyéren, ami dinamikusan változik a tenyér „Shùn” és „Nì” csavarodásával összhangban. Így „lélegzik” a kéz, táplálva a testet és megakadályozva, hogy a belső „Qì” szétszóródjon. A kézfej tornáztatása segít a „Qì”-nek eljutni az ujjak végébe és így a csatornák blokkjai feloldódnak.


A mellkas

5. 含胸拔背. Hánxiōng bá bèi.

A mellkas besüllyesztése és a hát ívelése.

A középső szakaszon a gerinc egyenes, hogy az energia akadálytalanul tudjon felfelé haladni. A vállakat kissé előre kell engedned, így a mellkas enyhén besüpped. Ezáltal, a mellüreg meghosszabbodik és a rekeszizom természetes módon süllyedhet le légzés közben. A légzés kiegyensúlyozott, relaxált és mély lesz. A mellkas behúzása segíti a súlypont lesüllyedését és erősíti a rekeszizom működését. A mellkasban elhelyezkedő szervekre nehezedő nyomás csökken, így a tüdő és a szív munkáját könnyíti. A rekeszizom összehúzódó és elernyedő mozgása enyhíti és fokozza a hasüregi nyomást, ez jótékonyan hat a hasi szervek funkcióira és a vérkeringésre. A „Yīn” csatornák a mellkason találkoznak. A mellkas ellazítása, nyitó-záró mozgása segíti a „Qì” és a „Xuè” kicserélődését az öt „Zàng” szerv „Yīn” csatornáiban, ezáltal biztosítva normális működésüket. Támogatja, segíti a felsőtest végtagjainak mozgását és a „Qì” útját a vállhoz, a könyökhöz és a kézfejhez.

A hát felső része

A hát felső része, a mellkashoz kapcsolódik. A záró mozgásokban a mellkas besüpped, a vállak lazán előre tolódnak és a hát ívelt lesz a vállak között. Ebben a helyzetben a 9 „Tángzhōng” területe ellazul, a vele szemben lévő 10 „Shēnzhù” terület a két lapocka között látszólag megemelkedik, kissé feszülni fog. Így olyan érzés keletkezik az izmokban, mintha az erő előtörne onnan. Ebből egyértelműen látszik, hogy a mellkas és a hát felső része, egymásnak „Yīn” és „Yáng” párjai. Tehát, a felsőtest nyitó- és záró mozgásaiban egymással ellentétesen fognak viselkedni. A mellkas behúzása és a hát kiegyenesítése megnyitja a „Qì” útját és segíti annak felfelé tartó mozgását a 11 „Dū Mài”-on. A háton lévő 12 „Shū” pontok, a „Qì” és a „Xuè” általános találkozási pontjai és a „Zàng-fǔ” szervek meridián „Qì”-je rajtuk keresztül kommunikál egymással. A leírtakból látszik mekkora jelentőséggel bír a mellkas és a hát helyesen kivitelezett nyitó-záró mozgása. Ugyanis szabályozza a „Yīn” és a „Yáng”, valamint a „Qì” és a „Xuè” munkáját.

A törzs

Követelmény, hogy a törzs legyen függőleges és ellazított. A törzs ellazított állapotában a gerinc függőleges lesz. Laza, elengedett tartásban a 13 „Mìngmén” területe kifelé tolódik és így a gerinc alsó szakasza természetes módon kiegyenesedik. Ez alapfeltétele annak, hogy a „Qì”, a felsőtestből a „Dāntián”-be süllyedjen, és megvalósuljon a test lesüllyesztése. A nyugodt és lesüllyesztett törzs élénk, mozgékony lesz, így segíteni fogja a mozdulatok élénkségét és a testsúly stabilitását.

A fent leírt alaphelyzethez képest a hát alsó szakasza dinamikusan változik. A törzs, nyitó- és záró mozgásaiban a „Dāntián” és a „Mìngmén” követni fogják egymást, így a „Yīn” és „Yáng” szerepük ciklikusan cserélődik.

A mozgás a „Dāntián”-ből indul. A Chén stílusú Tàijíquán megköveteli, hogy a mozdulatot egy jobb vagy bal irányú fordulat vezesse be. Ez a szabály azt jelenti, hogy ellenkező irányba mozdulj, mint amerre menni szeretnél. Tehát, a mozdulatot egy ellentétes irányú fordulattal /„Yīn”/ kell bevezetni, hogy a mozdulat /„Yáng”/ energikus és határozott legyen.
A derék mindig jobbra vagy balra fordul, a szerint, hol áll az ellenfél, és hogy aktivizálja az állást. Ezért a deréknak egyenesnek kell lennie és nem dőlhet meg oldalra. Rugalmasnak is kell lennie, mintha az egyik oldalt elrejtenénk, miközben a másikat megmutatjuk. A törzs nem hajolhat sem előre, sem hátra.

A törzs és a láb spirális mozgásának gyakorlása segít a törzs és a csípőízület ellazításában, növeli az élénkséget és a rugalmasságot.

A törzsben található a Vese /„Shèn”/, az Esszencia /„Jīng”/ és a „Qì” innen származik. Gyakorlás közben a centrifugális erő a törzs csavarásából ered és ennek segítségével juthat el a „Qì” a négy végtagba. A törzs a Vese háza, a Vese pedig a test veleszületett alapja, ahol a „Jīng” tárolódik. A „Jīng”, az élet elengedhetetlen része. A „Mìngmén” az élet forrása, a két vese között található és a „Qì” ezen a kapun ki- és belép. A Vese, a „Víz” elemhez tartozik, a „Mìngmén” pedig a „Tűz” elemhez. A két elem egyensúlyba kerül, ha gyakorlás közben a „Mìngmén”-re koncentrálsz. Ennek eredménye, hogy a „Jīngqì” /Esszenciális Qì/ magától megerősödik. A „Xuè” szabályozása pótolja a hiányt, valamint „Jīng” és „Qì” termelődik, ami meghosszabbítja az életet.

Amint láthatjuk, a test középső szakaszának részei elemezhetőek egyenként, de kiegyensúlyozott működésük csak úgy valósulhat meg, ha mindezek a részek egy családként, egymást kiegészítve működnek együtt. Amikor a végtagjaid kiterjeszted, maradjanak ívesek, a test szintén. Soha nem szabad túl egyenesnek lenni. Valahol mindig ívnek kell lennie. A Tàijí testnek öt íja van. Így az egyik kéz a másikkal két íj. Egyik láb és a másik láb, a gerinc és a test formálja a további íjakat, így összesen öt van. Van egy Tàijí-s mondás, miszerint a testednek 5 íja van, és ha kihozod magadból a ruganyos erőt, nincs ellenfeled az Ég alatt. A mellkas ívelése is egy íj. Csak a lassú és hosszabbított módú gyakorlás által vagy képes művelni a rugalmassági erőt. Valami, ami rugalmas, nagyon erős. Ha hajlítod, soha nem fog összetörni. De ha van valamid, ami kemény és törékeny, amikor elejted, széttörik. Ez az, amit az öreg harcművész mesterek mondanak: „ha testednek van 5 íja és tudod képezni a rugalmassági energiát, nem lesz ellenséged és ellenfeled az Ég alatt”.


6. 中定. Zhōng dìng.

Középponti kiegyensúlyozottság

A forgásban a gerinc úgy viselkedik, mint egy tengely és el kell kerülni minden kitolást és behúzást a testtartásban. A hátgerinc csigolyái mintha különálló golyók lennének egymás fölött. A gyakorlás közben úgy viselkednek, mint az önbeálló görgők. Ezt „Gǔ wà”-ként /„Gǔ wà”- önbeálló görgők/ említik. Ez azt jelenti, hogy a gerinc csigolyái egy dinamikus egyensúlyt tartanak fenn. A legfőbb szempont az, hogy a „Bǎihuì” és a „Huiyīn” akupunktúrás pontok „lássák egymást”, vagyis képezzünk egy egyenes vonalat közöttük, hogy tartható legyen a „Zhōngdìng”, a középponti kiegyensúlyozottság. Ez az egyenes vonal teremti meg a középponti egyensúlyi „Qì”-t, vagy „Zhōngdìng Qì”-t. Ez lehetővé teszi, hogy a szellem a fej tetejére költözzön.


Az alsó szakasz

Az alhas és a fenék

7. 会阴要合, 小腹要实. Huìyīn yào hé, xiǎofù yào shí.

A gátat zárni kell és az alhasat tömöríteni kell.

Gyakorlás közben az alhas, a hát felső részével összhangban, nyitó-záró, és összehúzódó-elernyedő mozgást végez. Ebben a mozgásban két terület, a „Dāntián” és a „Shēnzhù” ellentétes mozgásai játszanak szerepet. Alapvetően a feneket mindig kissé behúzva kell tartani, nem szabad kidomborítani. Ez azt jelenti, hogy a fenék rész ellazított és a gerinc alsó szakaszát egyenesen tartjuk. Chén Xin azt mondta: „a 14 „Chángqiáng” pont kicsit kifelé nyomódik.” Ez a tartás abban is segít, hogy a „Qì” könnyedén, természetesen lesüllyedjen a „Dāntián”-hez, emellett a comb két fő ínszalagja ellazulhat. Ennek köszönhetően a törzs nagyobb szögben tud elfordulni, és a fordulat közben a súlypont lesüllyedhet. Ezt nevezik úgy, hogy „mozgás közben a test mindig kiegyensúlyozott.” Tehát mindig kerüld el a farkcsont túlzott kitolását!

A záró mozdulatokban a gátizom megfeszül és a kismedence felé emelkedik, így az alhasat finoman tömöríti. Ez a tartás segíti a csípő és a derék ellazulását. A testtartás egyenes lesz, a test súlypontja mélyebbre kerül, mert a gerincoszlop alsó szakaszánál a törzs ellazul, a farkcsont /wěigú/ pedig kissé befelé fordul. Ennek eredményeképpen az egyensúly stabillá válik. Nagyon fontos, hogy ne túlozd el a farkcsont behúzását, mert a „Dāntián”-t hozzányomod az alhashoz, és így a farkcsont ugyanabba az irányba néz, mint az orr, ez pedig ellentmond a természetes emberi tartásnak és a harcművészeteknek is. A farkcsontot, egy hajó kormányrúdjához lehet hasonlítani. A kormánylapátnak az a része, amelyik a víz alatt van, és nem a hajó haladási iránya felé néz, hanem hátrafelé. Ezért, a követelmény az, hogy a farkcsont kicsit kinyomva legyen (amit Chén Xin is javasol). A Chén stílusú Tàijíquán-ban ez a legfontosabb eszköze annak, hogy a törzs egyenes legyen. De mindig kerüld el a farkcsont túlzott kitolását!

Gyakorlás közben a has nyitó-záró, és összehúzódó-elernyedő mozgása fokozza a hasüreg belső nyomását, ami a „Zàng-fu” szerveket dörzsöli és masszírozza. Emiatt az összes belső szerv és a hozzájuk tartozó csatornák és elágazásaik /Jīng Luò/ anyagcseréje fokozódik, a „Qì” és a „Xuè” kitisztítja őket. A hasat a „régiek” a „Qì” tengerének nevezték /Qì hǎi/, és a „Dāntián” is itt található. A Qìgōng és a Tàijíquán gyakorlása közben a mélylégzés segít a „Qì”-nek lesüllyedni a „Dāntián”-be. Ha a gyakorló már elsajátította a magasabb szintű készségeket, akkor megérezheti, hogy a „Qì” felduzzad és áramlik a „Dāntián”-ben, a gyomor, a vékony- és vastagbél pedig több nedvességhez jut és a hasfal izmai megerősödnek. Gyakorlás közben előfordulhat gyomor és bélkorgás, ez azt jelenti, hogy a „Qì” eljutott a hasba. Ez hatékonyan erősíti az emésztőrendszert és még több tápanyag szívódik fel. Segít a fölösleges anyagok kiválasztásában, szabályozza az élettani működést és karbantartja az emésztőrendszert.


A „Dāng” és a térdek

8. 松腰要圆当, 松胯要屈膝. Sōng yāo yào yuán dāng, sōng kuà yào qūxī.

旋转灵活 /Xuánzhuǎn línghuó./

A derék laza, az ülep ívelt, a csípő laza, a térdek hajlítva.
/Minden körözve mozog, a test fürge és élénk./

A „Dāng”, az a rész, amivel megüljük a lovat. A két térd belső oldalát a gáttal összekötő ív. A Chén stílusú Tàijíquán-ban követelmény, hogy a „Dāng” legyen nyitott és kerek. A hegyes, túl éles szögben álló „Dāng” tilos. A hegyes szögű „Dāng”, szorosan összefügg a farkcsont irányával. Ha a farkcsontot kicsit kifelé nyomjuk (csak kicsit, és nem kell kidugni a feneket), a testtartás olyan lesz, mintha az illető egy széken ülne. Jiang Weiqiao egyszer így beszélt a Qìgōng meditációról: „Ha a „Dāng” kerek, akkor le is fog süllyedni. A testsúly lejjebb kerül, a törzs pedig stabil marad. Ha a „Dāng” szöge túl éles, a „Dāng” nem tud lesüllyedni, akármilyen széles állásban van a gyakorló. Olyan lesz, mint egy fából ácsolt állvány, egy kis lökésre is felbukik.” Tehát, állás és mozgás közben a térdek nem eshetnek befelé. A térdeknek egy kicsit kifelé kell tartaniuk, így a központ mélyen lesz, a testtartás nem torzul el és a „Dàng” nyitottá, kerekké válik. Ahogy a „Dàng” kinyílik, a lesüllyesztett középpont fokozott stabilitást fog eredményezni. A 15 „Kuà”-ban az ínszalagok el fognak lazulni, ez növelni fogja a rugalmasságot és lehetővé teszi a balra, vagy jobbra fordulást.

Van egy testrész, ami kapcsolatban áll a farkcsonttal és a „Dāng”-al. Ez a térd. Az egyik térd felfelé megy, miközben a másik lefelé mozdul. Ennek össze kell hangolódnia a törzs elfordításával. A „Dāng” kereksége azzal van összefüggésben, hogy mennyire rugalmas és alkalmazkodó. A térdek fel-le mozgása a mozdulat stabilitásával függ össze. Erre ez a szabály: amikor a törzs balra fordul, a bal oldali térd kifelé csavarodik, előre mutat 16 „Shùn Chán” szerint; közben a jobb térd pedig befelé csavarodik és fordul lefelé 17 „Nì Chán” szerint. Ha a test jobbra fordul el, a jobb térd fog kifelé csavarodni és előre mutatni, a bal oldali térd viszont befelé csavarodik és fordul lefelé. Ez szinten tartja a gravitációs központot. A forgáspont a fej tetején található „Bǎihuì” ponton van és ez a test legmagasabb pontja. Ez kialakít egy függőleges tengelyt, a farkcsonttal.


9. 膝部似松非松. Xī bù sì sōng fēi sōng.

A térd mintha laza lenne, de nem az.

A térdek nincsenek teljesen ellazítva, egy mozgékony, rugalmas erő jellemzi őket. A térdnek és a lábujjaknak nem szabad megengedni, hogy egyvonalban legyenek egymással, különben a lábszár előre dől, miközben nagy megterhelést okoz és így elveszítjük a fordulékonyság képességét. Ez szinten tartja a gravitációs központot.

Ha minden körözve fordul, a mozgás szellemmel, élettel teli lesz. /Xuánzhuǎn línghuó./
Az ősi értekezés követelménye szerint:

„Úgy állj, mint egy mérleg. A derék olyan, mint egy kerék tengelye”.

A kerék tengelye nem hánykolódhat összevissza. A testnek, egyenesnek és ellazultnak kell lennie, nem dől előre, vagy esik hátra.


A lábfejek

10. 足掌贴地, 五趾抓地. Zú zhǎng tiē dì. wǔ zhǐ zhuā dì.

A talp tapad a földhöz, az öt lábujj „markolja” a földet.

A lábfej, a lábmozgások és a járás alapja. Ha a lábfej bizonytalan, vagy gyenge, akkor a láb és a test mozgása rossz. Ez kihat a testtartásra és a légzésre is. Gyakorlás közben a láb legyen mozgékony és stabil, hogy a láb mozgásai a test mozgásainak megfelelően változzanak. Ahhoz, hogy a mozgékonyság és a stabilitás megmaradjon, a talpaknak a földhöz kell tapadniuk és a lábujjakat kissé a talajhoz kell nyomni. A lábfej fizikai és energetikai kapcsolatot teremt a földdel, mint egy nagy fa gyökere. A test gyökere a lábfej.

A csatornák elmélete szerint a lábfej az a pont, ahol a „Zú sān yáng” és a „Zú sān yīn” találkozik. Itt gyűlik össze a testben lévő „Qì” és „Xuè”, emellett a test minden részének a reflexpontja is megtalálható rajta. A klasszikusok így írják: „az alsótest „Qì”-jének gyökere a lábfejben van és fontos megőrizni a láb légzését.” A talp legfontosabb területe a 18 „Yǒngquán”. Gyakorlás közben kommunikál a földi „Qì”-vel, ezért jelentős szerepe van abban, hogy a zavaros „Qì”-t levezesse és a földi „Qì”-t összegyűjtse. A Yǒngquán, a vese meridián kiindulópontja, a vese pedig a test „veleszületett „Qì”-jének gyökere” /Xiān Tiān Zhí Qì/, így érthető miért ilyen fontos a lábfej.

De mit is jelent a „láb légzése” a gyakorlatban? A talpak „Yǒngquán” pontjai az a terület, ami képes kommunikálni a főddel, vagyis itt tud ki- és belépni a „Qì”. Ahhoz, hogy ez a párbeszéd létrejöjjön, nem szabad a lábfejet görcsösen használni, hogy ne legyen túlfeszítve. Az alapelv azt mondja: „a talp tapad a földhöz és az öt lábujj „markolja” a földet”. A talp három ponton viseli a test súlyát. A lábujjpárnán, a nagyujj és a kisujj magasságában, valamint a sarokcsonton. Ez a három pont állandóan érintkezzen a földdel és a lábujjak enyhén nekifeszülnek a talajnak, mintha meg akarná markolni. Ennek eredménye képen a „Yǒngquán” területe, kissé elemelkedik a földtől. Ezáltal a lábfej úgy viseli a rá nehezedő terhet, mint az épületek boltívei. Ehhez mindig ragaszkodj gyakorlás közben, mert ez a test erejének legfontosabb alapja. A törzs „Shùn” és „Nì” csavarodása a lábfejet is dinamikus munkára készteti, ugyanis a törzs fordulatai emeli és süllyeszti a lábfej boltozatát. Így „lélegzik” a láb, táplálva a testet és megakadályozva, hogy a belső „Qì” szétszóródjon. A lábfej tornáztatása segít a hat meridián „Qì”-jének zavartalan keringésében, ez pedig távol tartja a betegségeket és megerősíti a szervezetet.

A fentiekből látható, hogy mennyire fontos a test erős „gyökereinek” felépítése. Mivel a lábfej, a lábmozgások és a járás alapja, ezt a gyökeret minden gyakorlat tréningezi, de mégis azt kell mondani, hogy az álló gyakorlatok /Zhànzhuāng/ a leghatékonyabbak és a leg célravezetőbbek. Ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni a gyakorlás folyamán.
 
Összegezve az eddigieket elmondhatjuk, hogy a test szabályozása a testtartás és a „Qì” közötti viszony szabályozása. Olyan ez, mint egy pohár víz: a testtartás a módszer, a „Qì” pedig a tartalom. Ha a Qìgōng és a Tàijíquán gyakorlás mélyebb szintre, a „Qì” szintjére jut el, akkor a külsőtől a belső felé tartó folyamat megvalósul.


II. A mozgás szabályozása

Bár a Tàijíquán egy hagyományos harcművészeti rendszerhez tartozik, ez egy pontos elmélettel rendelkező tökéletes mű és egy összetett módszer. Ez szintén egy alkalmas módszer arra, hogy fenntartsa az emberek egészségét. A Tàijí művészetét tanuló diákoknak szigorúan tudniuk, követniük kell a szabályokat és meg kell próbálniuk megoldani a nehézségeket. Az első szabály felismerni azt, hogy követelmény „művésziesnek” lenni.


1. 手眼身法步. Shǒu yǎn shēn fǎ bù.

A kéz, a szem, a test, a módszer és a lépés.

A forma változhat, de a végrehajtás módszere mindig a Chén stílusú Tàijíquán elvei szerint történik. Minden mozgás irányának és céljának elsődleges meghatározója a 19 „Yì”, melynek irányát a szemek fejezik ki. Tehát, ebből kitűnik, hogy minden mozgás gyökere a gondolati szándék, ami irányultságot és célt ad a mozdulatnak. A láb, mint a legerősebb testrész, adja a 20 „Lì”-t. Ezért a kéz erejének gyökere a láb. Fontos a lábak erejének felépítése a gyakorlásban és az állások, lépések magas szintű jártasságának megszerzése. Ez az erő, ami a lábakból jön, egy nyers erő. A kar erejének 70%-át biztosítja, ami nagyon jelentős, de mégsem tud hatékonnyá válni, mert túl kiszámítható. A lábakból feltörő erőt a test közvetíti a kéznek. A testhasználat módszerei, sarkalatos pontja a hatékony technikának. Az a belső munka, ami a testhasználatban kerül kifejezésre, kiegészíti a lábak erejét és irányíthatóvá /intelligenssé, ügyessé/ teszi az erőt. Ennek a bonyolult, összehangolt tevékenységnek az eredményéből fakad, hogy a kezek olyan precízen és nagy hatékonysággal képesek végrehajtani a számára meghatározott utasításokat.

„A láb a Császár, a derék a Miniszter és a kéz az alattvaló.”

Ha a fentiek megvalósulnak, a gyakorlás tetszetős lesz a külső szemlélőnek, nyugalmat hoz a gyakorlónak és eredményes lesz a küzdelemben.

A kisebb jártasságok adják a nagyobb képességeket a testnek.


2. 靖中求动, 动中求靖. Jìng zhōng qiú dòng, Dòng zhōng qiú jìng.

A nyugalom közepében mozgás van, a mozgásban törekedni kell a nyugalomra.

A 21 Wújí, külső nyugalma és belső mozgása. A belső mozgásából a Wújí megalkotja a külső mozgást. A Tàijí-ban, amikor a belső mozgás kívül megjelenik, táplálja az elmét. A belső és külső mozgás ötvözete segít megteremteni a nyugalmat, mivel a mozgásban ott van belül a „nyugalom”, hogy megteremtse a lelki lényeget. Amikor gyakorlod a nem mozgást, mint a Wújí-t, akkor táplálod a lelki életed.

A mozgásban táplálod a fizikai testet. Hogy fejleszd a Tàijíquánodat kezdettől fogva művelned kell a nyugalmat és az ürességet. Az egész forma alatt nyugodtnak és üresnek kell lenned, még akkor is, amikor 22 „Fājìn”-t hajtasz végre. Nagyon fontos, amikor a formát gyakorlod, hogy az elejétől a végéig folyamatosan azt érezd, mintha óvatosan vékony jégen sétálnál. Könnyűnek kell lenned, és hajlékonynak (alkalmazkodónak), és nem túl keménynek, vagy túl engedőnek. Ez az, ahogyan képes leszel változni annak megfelelően, amilyen hatás ér. Ha túlkorlátolt, túl feszes, vagy túl kemény vagy, nem leszel képes könnyen változni.


3. 内外相合, 呼吸自然. Nèiwài xiānghé, hūxī zìrán.

A belső és a külső egymásra hatnak, a kilégzés és belégzés természetesen jön létre.

A légzés összhangban van a test mozgásának nyitó – záró mozgásával. Így a ki- és belégzés ciklusai természetes folyamattá válnak.

Nagyon fontos végrehajtani a nyitást és a zárást a testben. Ez olyan, mint az összehajtása, kihajtogatása egy darab papírnak. A nyitáshoz és a záráshoz használnod kell a mellkast és az alhasat. Használnod kell a test minden részét a csípőt, térdeket, a karokat és a hátat is ugyanúgy. A kezek is nyitnak, zárnak. A nyitás és zárás a Chen stílus főbb jellegzetessége. Ez nem olyan szembeszökő más Tàijí stílusokban.


4. 姿勢無過或不及, 當求其中正. Zīshì wúguò huò bùjí, dāng qiú qízhōng zhèng.

A testtartás se nem túl kevés, se nem túl sok, törekszik a középpont megtartására és egyenes.

„Mozgás közben szétválik,
 Nyugalomban egyesül.
 Nincs túl sok belőle,
 Sem túl kevés.
 Kövesd az ívet,
 Igazodj a kiterjesztéshez.”

                                 /Hong Junsheng/

Ez a vers megállapítja, hogy a mozgás iránya a nyitás (szétválás), a nyugalom iránya a zárás (egyesülés). A nyitás és zárás paraméterei, legyenek megfelelőek: egyik sem túlzott, vagy hiányos. Ami még fontosabb, hogy ez a vers leírja a mozgás és a nyugalom alapelvét: „kövesd az ívet és igazodj a kiterjesztéshez”. Ez tökéletesen kifejezi a spirál mozgását.

Ennek megfelelően a nyitás és a zárás olyan mozdulat, ami a természetes kísérletezés eredménye. Ez a vers csak megmutatja, de nem magyarázza meg mit jelent az, hogy „ne legyen túl sok, vagy túl kevés”. A tizenhatodik generációs 23 Chén Xin „Illustrated Book of Family Tàijíquán”-ban, említi azt a szabályt, hogy „Mindkét kéz a törzs egy-egy felét védi, és az orr a választóvonal”. Arra hívja fel a figyelmet, hogy mindkét kéz a saját oldalát védi a törzsnek és nem lépi túl a test középvonalát. Az orr, mint választóvonal, félreérthető lehet, mivel időnként a fej elfordul a testhez képest. Több szabály is létezik, amely meghatározza a kézmozgások paramétereit. Ha ezeket figyelmen kívül hagyjuk, a mozgás túlzott vagy hiányos lesz. A test használatának is megvannak a szabályai és az ettől való eltérés is túlzás vagy hiányosság formájában mutatkozik.

Ha túlzásba viszed a nyitást vagy a zárást, a test struktúrája összeomlik, elveszik a harmónia a mozgásban. Ha túlnyitott vagy, elveszíted az „öt íjat” és nem tudod képezni a rugalmassági energiát. Merev leszel, nem leszel mozgékony és nem tudsz alkalmazkodni a változó körülményekhez. Ha túlzárt vagy, a „Dāntián” hozzányomódik az alhashoz, a farkcsont előrefordul és a „Dāng” elveszti az ívét. Ennek eredménye az lesz, hogy elzárod a „Qì” útját a „Dāntián”-hez és a „Dāng” ereje nem tud lesüllyedni. Ha hiányos a nyitás, rövid lesz a mozdulat. Nem éri el a célját, a „Qì” nem éri el az ujjakat és nem telik meg „erővel” a mozdulat. Ha a zárás elégtelen, a „Qì” nem összpontosul a „Dāntián”-be, ezért nem lesz alapja az erőnek.

A „nyitás és zárás” egy velünk született képességünk. Egy olyan természetes jelenség, amely nagyon jól megfigyelhető az újszülött babáknál és a kisgyerekeknél. Ezért könnyedén alkalmazzák. Ők is tudnak a saját tengelyük körül forogni és fordulni. Ez a belső indok. De „követni az ívet és igazodni a kiterjesztéshez” elvet, csak tudatosan történő gyakorláson keresztül lehet megvalósítani, hogy megfelelően alkalmazhassuk ezt a képességet. Ez azt jelenti, hogy a Chén Tàijí nyitó és záró mozdulatait, össze kell kötnünk a „Shùn”, és „Nì” selyemcsévélő módszerrel. Így eljutunk ahhoz a következtetéshez, hogy ez az utasítás a saját tengelyünk körüli forgásra és forgatásra utal. Ez egyaránt jelenti a törzs tengelye körüli forgását és a végtagok saját tengelyük körüli forgatását. Ennek a mozgásmintáját egy csigaházhoz lehetne hasonlítani.

Chén Xin azt is említette, hogy mozgás közben a saját tengely körüli forgás két irányra oszlik, a „Shùn”-re és a „Nì”-re. Chén Fake útmutatása alapján Hong mester, ehhez hozzátette az előre és hátra, jobbra és balra, felfelé és lefelé csavarodás párosát. Kísérletezései közben arra is rájött, hogy „a túlzás veszteség, viszont a hiányosság merevség”.

Ezek alapján a „ne legyen túl sok vagy túl kevés”, a felső- és alsótest koordinációjára vonatkozik a testtartásokban, az állásokban és a kéztechnikákban. Minden tettnek szigorúan ragaszkodnia kell a törvényhez, amely kimondja: „ne használj túlzást, és ne legyél hiányos”. Ráadásul, ha túlzás, vagy hiányosság jelentkezik, a mondás szerint: „egyetlen pici eltérés a forrásnál, sok ezer kilométer tévedés a célnál”.

„Chā zhī háolí, miù zhī qiān lí.” /差隻毫厘, 謬隻千厘./


5. 連绵不斷. Lián mián bùduàn.

Folyamatosság és töretlenség.

A Yīn és a Yáng váltogatása segít megtalálni a keményet és a lágyat. Képesnek kell lenni átváltani, egyikből a másikba. Belsővé kell válnia a lágynak és keménnyé a feszesnek és a lazának. A lazaság és a feszesség, fokozatai ugyanannak a dolognak.
Mialatt gyakorolsz, műveld a folytonosságot és a lágyságot, akkor nem fogsz magad ellen harcolni. Amikor a Yīn és a Yáng nincs harmóniában, az merevséget eredményez. Az egyik módja a megvalósításnak, hogy elképzeled, amint úszol a levegőben. Az elmédben érezd, hogy finoman úszol a levegőben, vagy finoman egy festményt festesz. A forma gyakorlásában mindig törekedj a lényeges és a lényegtelen elkülönítésére. Tedd meg ezt világosan. A lényeges és lényegtelen elkülönítését használd a Qì képzésére (edzésére). Meg tudod ezt tenni a jobbra-balra mozgás által és meg tudod tenni ezt körkörös mozgásokkal is.

A Tàijí-ban szükséges, hogy a formát lassan gyakoroljuk, így az táplálni (építeni) tud minket. A forma gyors végrehajtása árthat neked. Nagyon fontos, miközben a formát lassan gyakorlod, hogy képes legyél szétválasztani a Yīn-t és a Yáng-ot, a lényegest és a lényegtelent, a keményet és a lágyat.


6. 放松. Fàngsōng.

Ellazulás.

Először el kell lazítani, aztán lesüllyeszteni. Amikor a formát gyakorlod, nagyon fontos a lelazítás, hogy a „Qì” képes legyen lesüllyedni, mert általa valósul meg a lesüllyesztés és a jó egyensúlyi helyzet. A Tàijí helyes, gyakorlásának kulcsa a békés és nyugodt elme. Így képes leszel jól gyakorolni a Tàijí-t. Mielőtt a formát elkezded, csendesítsd le az elméd.


7. „Az egyenesből kör, a körből egyenes születik”.

„Az egyenesből kör, a körből egyenes születik.”

Ez a szabály a hagyományos Chen stílusra vonatkozik. A Hùnyuán Tàijí gyakorlataira inkább a köríves mozgásminták a jellemzőek. A körök és körívek egymásba fonódása jelenik meg a mozgásban. Ebből lesz a stílusra oly jellemző spirális kőrmozgás, utalva arra, hogy a világon minden ezt a mozgásformát követi (az univerzumban és a földön is). Minden mozgása egy kis spirális körből ered, nagy ívben folytatódik és visszatér a csavarodáshoz (kis kör).

Ezzel szemben a hagyományos formák (83 és 71-es forma) annyiban térnek el, hogy a spirális mozdulatot egy egyenes mozdulat követi, majd visszatér a spirális mozdulatba. A formában átváltások vannak a keménység és a lágyság, a feszesség és a lazaság, a nyitás és a zárás között. Ezt mind a szabályok szerint kell alkalmazni és a spirálokon (Chánrào) keresztül kell koordinálni.

Ha a fentiek megvalósulnak, az ellentétek eredménye, a harmónia lesz (Tiáohé). A gyakorlás tetszetős lesz a külső szemlélőnek, nyugalmat hoz a gyakorlónak és eredményes lesz a küzdelemben.


8. 缠法 Chán fǎ.

Csavarodás módszere.

A 24 „Chán fǎ”, a Tàijíquán legfontosabb alapelve. A „Chán” technika először „A Chén családi Tàijíquán illusztrált könyve” című írásban jelent meg, amit a 16. generációs mester, Chén Xin írt. Ő említi először, hogy a Chén stílusú Tàijíquán a „csavarodó” technikájára épül. Kifejtette, hogy a csavarodás ismerete nélkül nem lehet megérteni a Tàijíquán igazi jelentését. Chén Xin emiatt nagyon fontosnak tartja a spirális energiát, a Chén stílusú Tàijíquánban. Ezt az energiát sok alosztályra fel lehet bontani: előrehaladó, hátravonuló, bal, jobb, felső, alsó, befelé irányuló és végül kifele irányuló csavarodás. Ezeket a spirális energiákat két fő osztályba lehet besorolni: pozitív 25 /„Shùn Chán”/ és negatív csavarodásra 26 /„Nì Chán”/.

A pozitív és negatív csavarodást, jellemzőik alapján különböztetjük meg, a törzs, a lábak, és a kezek mozdulataiban.

Törzs: Ha a törzs balra fordul, akkor pozitív csavarodás, amikor jobbra fordul, negatív csavarodó a mozdulat.

Lábak: Ha a test balra fordul, a bal láb pozitív csavarodó, a jobb láb pedig negatív csavarodó mozgást végez. A pozitív csavarodásnál, a térd felfelé emelkedik és kifelé mozdul. A negatív csavarodásnál pedig ellentétes irányú a mozgása. A térdek mindig ellentétesen mozognak.

Kezek: Ha a hüvelykujj kifelé fordul, és a tenyér felfelé csavarodik, akkor pozitív csavarodás. Amikor a kisujj fordul kifelé, és a tenyér lefelé csavarodik, az negatív csavarodás.

Amikor a mozdulat „Shùn”, süllyeszteni kell a könyököt, a csuklót és a tenyeret egy köríves pályán kell irányítani. Amikor a mozdulat „Nì”, a kézfej vezeti a könyököt és a könyök vezeti a vállat. Ezt úgy nevezzük, hogy az erő vezeti a mozgást. A „Shùn” és „Nì”, egy körhöz tartoznak. A formában legyenek váltások, hogy a fordulat változzon. Ha a fordulat változik, újabb pozitív és negatív köröket fog életre hívni.

A kar mozdulatának íveltnek kell lennie, és minden körívben van egy csavarodás. Minden karmozdulatot a test fordulása hajt, előre vagy hátra, jobbra vagy balra, lefelé vagy felfelé.
A jobb kéz negatív fordulatában, a tenyér negatív csavarodása kinyitja a könyököt felül, a pozitív csavarodása pedig bezárja alul. Nyitáskor a negatív csavarodás megköveteli, hogy a tenyér vezesse a könyököt, a könyök pedig a vállat. Ez a mozdulat a szívtől folytatódik az állig, és az álltól fordul előrefelé szemmagasságban. Ez a kör a felső fele. A kör második felében a tenyér pozitív csavarodása lesüllyeszti a könyököt és ellazítja a vállat. A könyök visszahúzódik a bordák mellé oldalt és hozzáér a bordákhoz. Ezután csak az alkar fordul felfelé a köldöktől a szívig. Ez a pozitív kör lényege. A formában ennek a mozdulatnak megtalálhatjuk néhány példáját: a „Dānbiān” esetén a bal mozgásában, valamint a „Lǎnzhā yī” mozdulat jobbkezes munkájában.

A jobb kéz pozitív fordulatában, a tenyér pozitív csavarodás húzza a jobb kezet befelé a jobb felső sarokból. Az ujjak még mindig ugyanabba az irányba mutatnak. A könyök visszahúzódik a mellkas alsó részéhez. Ezután kell átváltani a tenyérnek negatív csavarodásra. A könyök először a bordákhoz simul. A kéz vezeti a könyököt, el a szívtől a 27 „Kuà” irányába. Ezután a kéz előre megy, és felfelé halad, szemmagasságig. Ennek egyik példája a „Pīshēn chuí”. Ez a pozitív körös fordulat.

Általánosságban elmondható, hogy a kéz nem kerül lejjebb a „Dāntián”-nél és nem magasabb a szemeknél. Ezek a kör paraméterei. Ezen paramétereken belül, a kör pontos mérete a gyakorlati alkalmazás követelményei szerint változhat. A könyök süllyed, miközben visszavonul és ragaszkodik a bordákhoz. A könyökpozíciója szintén változik a tartás követelményei szerint, ahogy az ellenfél /pl.: a lökő-kéz gyakorlataiban/ szükségessé teszi. Ha szükség van rá, a könyök megérintheti a bordákat, mert a Chén stílusú Tàijíquán-ban nincs olyan szabály, hogy a „könyök nem érinti meg a bordákat”. A kézfej nyitása és zárása a mellkas előtt történik. A Chén stílusú Tàijíquán elvárja, hogy egyik kéz se hagyja el a test középvonalát.

A különböző irányokba történő csavarodás, úgynevezett kapcsolódási vonalakat hoz létre a test egymást követő ízületei között. Ezeket, a kapcsolódási vonalakat nevezzük most „szalagoknak” /inak és izmok/. A csontok alkotják a test szilárd vázát, az ízületek pedig olyan összeköttetést létesítenek két vagy több csont között, melyben a csontok egymáshoz képest akadálymentes elmozdulást végezhetnek. /Ez alól kivételt képeznek, az úgynevezett feszes ízületek, pl. medencecsont és keresztcsont közötti ízület./ Tehát, a csontok és ízületek képezik a mozgás passzív /Yīn/, az inak és izmok pedig az aktív /Yáng/ részét. Az úgynevezett „szalagoknak” fontos szerepe van a spirális mozgásokban. A mozgás, az ujjaktól indul azáltal, hogy behajlítjuk, vagy elcsavarjuk őket és ennek megfelelően csavarodik a tenyér „Shùn”, vagy „Nì” irányba. /felfelé, vagy lefelé/ Az ujjak fordulata és a tenyér csavarodása elindítja a csukló hajlítását, vagy csavarodását. A kézfej elfordításával megnyúlnak az alkar „szalagjai”, majd „hozzáfűzi” a csuklót a könyökhöz. A csukló hatást gyakorol a könyökízületre és elmozdul a megfelelő irányba. Ezen elv szerint mozdul meg a test többi ízülete is, egészen a lábujjakig. Ezt a módszert nevezzük a test „összefűzöttségének”, ami ahhoz hasonló ahhoz, mintha apró gyöngyöket fűznénk fel egy selyemszálra. Ez a mozgás a 28 spirális erőt /Chán sī jìn/ használja.

Ez a test mozgatásának olyan módszere, melyben az ujjak vezérlik a test mozdulatait ízületről-ízületre, az ujjaktól a középpont felé haladva. Ez ahhoz hasonlít, mintha egy vizes ruhát csavarnánk ki. Ebben az esetben az ujjak indítják a mozgást, vagyis a „Lì” vezet – ez külső munka. Abban az esetben, amikor a Dāntián indítja a mozgást, azt mondjuk, hogy a mozdulatot a Qì vezeti – ez belső munka.

A „selyemszál csévélése” egy alapvető gyakorlata a Tàijínak, mert minden mozdulata a spirális formát követi. A mozgás, mindig legyen kerek és laza. Olyan, mintha egy vizes törülközőt csavarnánk ki. A mozgásnak ez a módja kondicionálja az egész testet belül és kívül. Megnyitja a meridiánokat, szabad áramlást biztosít a Qì-nek és a vérnek. Így, megszabadít a betegségektől, és a gyakorlás egészséget, békét, nyugalmat teremt.

A „Chán” módszereinek rendkívül összetett variációi vannak. Lehet pozitív, vagy negatív kör és mehet négy irányba. Példák: /倒卷肱/ Dào juǎn gōng, /披身捶/ Pī shēn chuí, /运手/ Yùn shǒu.

A jobb és bal kéz, esetenként együtt mozog, szimmetrikusan hajtják végre a „Shùn” és „Nì” köröket a test előtt, vagy a test jobb és bal oldalán. Példák: /双推手/ Shuāng tuīshǒu, /倒卷肱/ Dào juǎn gōng.

Esetenként a mozgás lehet asszimetrikus, a két kéz ellentétesen hajtja végre a „Shùn” és „Nì” köröket. Példa: /三换掌/ Sānhuàn zhǎng

A legtöbb esetben a fenti változatokat kiegészíti a pozitív és negatív körök fordulatai és a „Chán” módszer legalább négyszer változik és néha még többször is. Példák: /金刚捣碓/ Jīngāng dǎo dui, /斜行拗步/ Xié xíng ào bù, /闪通背/ Shǎn tōngbèi.

A pozitív körben a kéz követi a „Kuà” külső alsó részét. Visszatéréskor „Shùn”-ra változik. Először vissza kell vonni a könyököt a bordákra, a kéz a fül irányába mozog, eléri az áll vonalát és végül a mellkas elülső részét. Ez a Chén stílusú Tàijíquán egyik fontos szabálya. 
A körben, mind a nyolc technika ötvöződik. A nyolc technikának változnia kell attól függően, hogy mi a szándék, mi történik a felsőtesttel és az állással.

八手法. Bā shŏufǎ. Nyolc kéztechnika.

四正手法. Sì zhèng shŏufǎ. A négy fő kéztechnika.
1. Péng 棚  
2. 捋 
3. 挤 (擠) 
4. Àn 

按 四隅手法. Sìyú shŏufǎ. A négy kiegészítő kéztechnika.
1. Cǎi
2. Liè
3. Zhŏu
4. Kào 靠.

Az energia megértésének fogalmát, eredetileg Wang Zongyue mutatta be. A „Tàijíquán Értekezés”-ben azt mondta: „Ahogy a tanuló egyre jobban megismeri a formát, úgy fogja fokozatosan megérteni az energiákat is.” A formagyakorlaton keresztül kell keresni az energiák megértését. Ez a formagyakorlattal szerzett képesség. Ha valakinek nincs jártassága a formagyakorlásban és a gyakorlatok variációiban, az hogyan tudja elérni az energiák magas szintű megértését? Ezért, a kezdőknek meg kell értenie és tanulnia, minden egyes gyakorlatnak a használatát és alkalmazását. Ezután fokozatosan megfogják érteni az energiákat. A formában való otthonos eligazodás vezet el a szinte felfoghatatlan változatokhoz és belső változásokhoz. Arra törekedj, hogy értsd az energiát!

Létezik a formában nyolc kéztechnika. Ez valójában a nyolc módszer, amit a felsőtestre alkalmaztak. A Chén stílusú Tàijíquán csak egyféle energiát használ: 29 „a selyemtekercselő energiát”, amit általában „Péng” energiaként ismernek. A fenti nyolc technika annak a módszere, ahogy ezt az egy energiát alkalmazza. Továbbá, a Chén stílusú Tàijíquán kézhasználatának, egy nagyon összetett rendszere létezik, és mindenhol fellelhető, az 30 alapvető négy változása a testnek.

31 A kar felosztható felső, középső és gyökér részre. Ezt át lehet változtatni Jĭ-ről Zhŏu-ra, azután Kào-ra. Fordítva ezt szintén átváltoztatható Kào-ról Zhŏu–ra, majd Jĭ-re. A tenyér változtatásával /„Shùn”, vagy „Nì” használatával/ könnyen és gyorsan lehet átalakítani a kéztechnikákat egyikből a másikba. A selyemcsévélésben előírt változások fontos pontjai, a tenyér villámgyors forgásának. A szempont, hogy a kar pozíciója egy milliméternyire sem térjen el az előírásoktól.

Egy lépés a formagyakorlatban olyan, mint egy mondat. A hiánytalan formagyakorlat olyan, mint egy könyv. Ha helyesen értelmezel egy könyvet, írhatsz egy fogalmazást. A Taiji forma ugyanolyan, mint megírni egy fogalmazást. Kell lennie egy bevezetésnek, egy törzsnek, egy tetőpontnak és egy befejezésnek.

Amikor vizsgálódsz, figyelj „befelé”. Mikor tréningezed a formagyakorlatot, olyan, mintha harcolnál.

A fent leírtak alapján azt a következtetést lehet levonni, hogy a csavarodó erő megjelenésének alapfeltétele, a „Yīn” és a „Yáng” harmóniájának megteremtése. Úgy, mint: zárás – nyitás, süllyedés – emelkedés, üres – teli stb.. Így a Dāntián csévélő mozgása hozza működésbe törzs, majd a végtagok csavarodó mozdulatait. A végtagok egy negatív vagy pozitív körében, kell hogy legyen egy negatív és egy pozitív rotációja a karnak.
A „selyemcsévélés” gyakorlása során figyelni kell a részletekre. A „Shùn” és „Nì” segítségével különböztetjük meg a belső és külső spirálokat. A „Shùn” megnyitja és a „Nì” lezárja az energiákat. A keménység és a lágyság kiegészítik egymást a mozgásban.


9. 氣運週身, 分行上下. Qì yùn zhōushēn, fēn xíng shàngxià.

A „Qì” kering az egész testben, szétválik, megy felfelé és lefelé.

A Qìgōng és a Tàijí rendszeres és tudatos gyakorlásával, az évek alatt nagy mennyiségű „Qì”-t leszel képes felhalmozni a testben. A „Qì”, ezáltal bőséges lesz, és ha követed a helyes gyakorlás elveit, áramlása sima, eloszlása egyenletes lesz. Ilyen feltételek mellett, az elme képes arra, hogy hatékonyan irányítsa a „Qì”-t, a test energetizálására, vagy a „Fājìn” kivitelezésére. Általában minden olyan mozdulatban, ami nyitó, terjeszkedő, így többek között a „Fājìn” végrehajtása során is, a „Qì” két fő irányba rendeződik. Ugyanis amikor terjeszkednek, vagy nyitnak a karok egy mozdulatban, a „Yì”, a gerinc mentén felfelé és a kéz ujjai felé irányítják a belső erő egy részét. Mivel a Tàijí alapelvek arra figyelmeztetnek, hogy „őrizd meg a középpontod”, A „Qì”-d egy másik részét a talpak felé kell irányítanod, hogy ott erős gyökeret tudj kialakítani.

Az egyik vers így fogalmazza meg a középpont követelményét:

„Ha felfelé mozdulsz, akkor van lefelé irányuló mozgás is, ha előre lendülsz, van hátrafelé lendülő mozgás is.”


10. 式式勢順, 不拗不背, 週身舒適. Shì shì shì shùn, bù niù bù bèi, zhōushēn shūshì.

A formagyakorlat természetesen halad, a test nem dől semmilyen irányba, az egész test kellemes.

A formagyakorlat, az elejétől a végéig, megszakítás nélkül folyamatosan halad. A tested minden ízülete megszakítás nélkül forogjon és ezt a forgást a „Dāntián”-el tápláljad. Ezért a „Dāntián” mozgását soha nem állhatod le. Az elejétől a végéig ügyelj a 32 „Zhōng dìng” és a „Péng jìn” megtartására.

Ha a középponti egyensúlyod megőrzöd, akkor a „Qì”-d lesüllyed és pozícióidnak lesz gyökere. Lábaid erővel telnek meg, hogy jó alapja legyen a mozdulataidnak. A felsőtest könnyűvé válik, a gerinced egyenes marad, és nem dől semerre. Így a felsőtest könnyű és mozgékony lesz, a „Qì” szabadon áramlik.

A „Péng” erő megtartása a testben, alapvetően a csavarodó mozgásokkal biztosított. Ezért minden súlypontváltozásban, illetve kéztechnikákban alkalmaznod kell a csavarodás módszerét.

A Tàijí mesterek azt mondják: „állásod olyan legyen, mint egy nagy hegy, a forma pedig úgy halad, mint egy nagy széles folyó”. A gyakorlataidban az állásaid lesüllyesztettek, olyan, mint egy nagy erőt sugárzó masszív hegy. A mozgás pedig megszakítás nélküli, bár a Chen stílusra nem az egyenletes sebességű mozgás jellemző, mint a Yang stílusra. A Chen stílus szereti a ritmusváltásokat, illetve az úgynevezett „ágyú ököl” gyakorlatait inkább lehet hasonlítani egy zúgó hegyi patakhoz, mint egy nagy nyugodt folyó hömpölygéséhez, de ezt a felfogást, inkább bemutatón kell érvényesíteni. Az egészség és a tapasztalat megszerzéséhez, a nyugodt, lassú gyakorlás célravezetőbb.


11. 用法含而不露. Yòngfǎ hán ér bù lù.

Az alkalmazást beletenni, de nem megmutatni.

A formagyakorlat végrehajtása során, be kell mutatnod a stílusra jellemző harci technikákat úgy, hogy mindvégig figyelembe veszed a Tàijí alapelveit. Egy - egy gyakorlat elsajátításának legfontosabb célja, hogy a Tàijí alapelveit megértsed és a lehető legmagasabb szintre fejleszd. Az egyre bonyolultabb és hosszabb formagyakorlatok egyik célja, hogy megismerd, megértsed a saját tested működését és megtanuld, minél ügyesebben használni azt. Ezért van az, hogy a gyakorlatok nem tükrözik vissza a valós gyakorlati felhasználást és helyette inkább érvényesül az esztétikum és a művésziesség.

Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy a gyakorlatok igazán magas szintű jártassága nem alakulhat ki, ha nincs ismereted az egyes mozdulatok gyakorlati alkalmazásáról. Az alkalmazás ismeretéből születik a megértés, és ha érted, amit csinálsz éppen, akkor letisztul a mozgásod is. Ebből az következik, hogy egy bizonyos szint elérése után a „lökő kezek” gyakorlását is el kell kezdeni. A formagyakorlatok adják hozzá a technikát, a „lökő kéz” pedig célt ad ezeknek a technikáknak. Fontos azonban megérteni, hogy egy mozdulat megértése, annak letisztult kivitelezésében mutatkozik meg, nem pedig a harcszerű megjelenésében. Ezért hiba, gyakorlás közben az alkalmazásra gondolni.

A „lökő kéz” gyakorlásában el kell rejtened szándékaidat partnered elől, hogy mozdulataid ne legyenek kiszámíthatóak. Ez egyértelműen nyilvánvalóvá teszi, hogy a forma és a „lökő kéz” gyakorlása egymást emelik egyre magasabb szintre. Mindkét gyakorlási módszer egyaránt fontos a képzésben.


12. 輕則靈, 靈則動, 動則變. Qīng zé líng, líng zé dòng, dòng zé biàn.

Könnyű, ezért fürge, fürge ezért mozgékony, mozgékony ezért átalakul.

Mozgásunk legyen „puha” és könnyed, így szert teszünk egy macska fürgeségére, gyorsaságára és rugalmasságára. Így a mozgás természetessé válik, és a folyamatos átalakulás, változékonyság fogja jellemezni.

A könnyűség egyik feltétele a csendes elme, a nyugodt test és a „Qì” zavartalan keringése a testben. A körkörös mozgások és a csavarodás, szintén könnyűséget hoz a mozgásban. A gyakorlat harmóniájának megteremtése mozgékonnyá teszi a testet. A fordulás előtt nincs tétovázás a formában. A forma hullámzik /süllyed és emelkedik/, ritmusa változó és élénk. A formában minden „fājìn” előtt le kell lazítani az ellentétes irányba, a „lökő kéz” gyakorlatában, ez teszi az ellenfelet üressé a „fājìn” előtt. A formában egy körrel több, vagy kevesebb nem számít. Ez mutatja meg a testhasználat jártasságát és így fejlődik ki a trükkös erő, vagy más néven ügyes erő.

A Tàijí helyesen elsajátított 13 mozdulata számtalan variációban jelenik meg a formagyakorlatokban és a „lökő kéz” gyakorlataiban. A 13 mozdulat magas szintű alkalmazása során, egymáshoz kapcsolódásuk, egyfajta átalakulás, amely megszünteti a határokat két technika között. Ezért folyamatos átmenetben kapcsolódnak egymáshoz és ennek eredményeképpen nem árulja el szándékunkat az ellenfél számára sem.
Ebben a folyamatos átalakulásban mozgékony lehetsz, és mindez fürgeséggel párosul, ha megteremted a könnyűséget.



III. Állás és haladás

1. 退进都载五型中, 步走蛇形身正中. Tui jìn dōu zài wǔ xíng zhōng, Bù zŏu shé xíng shēn zhèngzhōng.

A hátra és előre lépés az „öt vándorlás” szerint történik, a test megőrzi a középpontját.
Lépés közben úgy haladunk, mint a kígyó, a test egyenes marad és középpontosított.

Az első sor arra utal, hogy a Tàijí gyakorlatok lépéseiben meg kell jelennie az öt alapmozgásnak. Ezek a fő irányok szerinti előre, hátra, jobbra, balra mozgások, illetve a függőleges tengelyét használva a testnek, a süllyedés és emelkedés. A mozgásokban, a függőleges tengely használata nagymértékben hozzájárul a középpont megőrzéséhez.

A második sor hasonlata két dologra hívja fel a figyelmet. Az előrehaladásnak és visszavonulásnak követnie kell egy íves vonalat, ezt a kifelé vagy befelé forduló lábfejek okozzák. Természetesen ez alól kivétel, ha az alkalmazás mást követel a formagyakorlatban. A lábnak nem szabad teljesen egyenes vonalon mozognia. A követelmény az, hogy a test mindig forduljon, akár egyenesen, vagy átlósan haladunk. A pozíciónak megfelelően mindig változásban vagyunk. A helyváltoztatás folyamán, az állás különböző változatai jelennek meg.

A másik feltétel, az alsó és felsőtest viszonya a lépésekben. A test együtt halad a lépéssel, egységes egészként mozdul az alsó és a felső rész. Ennek pedig a legfontosabb feltétele, hogy a test tengelyét ne veszítsük el mozgás közben. A test egyenes marad és a talpak kontaktust tartanak a földdel. Így a test olyanná válik, mintha oda lenne tapadva a földhöz folyamatosan.


2. 分工虚實. Fēngōng xū shí.

Felosztani üresre és telire.

Mozgás közben a test súlypontja a két láb között vándorol, az egyik lábra több súly terhelődik, ezért megkülönböztetünk „üres” és „teli” lábat. A Yīn és a Yáng váltogatása segít megtalálni a telit és az ürest. Tudatában kell lenni annak, hogy melyik kéz a teli, és melyik az üres, illetve melyik láb kemény és melyik a könnyű. Ez azt jelenti, hogy a súly az egyik lábon van, vagy a több súly van átterhelve az egyikre. A kétlábas terhelés statikus, az egylábas terhelés dinamikus. Amikor állsz, ellazítottnak kell lenned, és a súlyodat ne egyforma arányban oszd meg a lábaid között. Soha ne 50-50 %-ban! De ne tedd ezt túl szembeszökően, az nem túl esztétikus. Ne hagyd, hogy látható legyen - a terhelés megosztása - egy külső megfigyelő számára, amint a terhelést egyenlőtlenül megosztod a lábaid között. Amikor állsz, soha ne feszítsd meg a lábad, hanem lágyan és finoman hajlítsd be. Soha ne tartózkodj egy helyzetben. A teliről üresre, míg az üresről telire váltás a csípőtől függ. Amikor elkezdődik egy mozdulat, a csípőtől és a „Dāntián”-től kell indulnia. Amikor jó lehetőségbe, vagy helyzetbe akarunk kerülni a Tàijí-ban, használni kell a csípőt és a lábakat. A mozgás olyan, mint a víz, amely kanyargó folyóként áramlik. Ha megáll stabil, mint egy hegy és legyen benne a süllyedő erő képessége.

Amikor lépünk valamelyik irányba, először le kell süllyeszteni a támaszkodó lábon. Az üres láb csak ezután léphet. Előrehaladásnál a lábujjak felfelé mutatnak és a sarok közvetlen a talaj felett megy előre a kívánt pozícióig. Először a sarok ér inti a talajt, majd utána a megfelelő irányba fordítva a talp. Hátra lépésnél először a lábujjak kerülnek a talajra és utána a talp, a megfelelő irányba fordítva. Amikor a talp a talajra került, már nem csúszkálhat, nem mozdulhat el. A lépő lábfej általában egy ív mentén halad. A térd, nézzen egy irányba a lábfejjel és legyen ívelt a „Dāng”.

Durván azt lehetne mondani, hogy a Chén stílusú Tàijíquánban öt alapállást használunk: a lovagló állást, az íjállást, a keresztező állást, az üres állást és a szabadon álló állást.

Mǎ bù (Lovagló állás)

Mivel a Tàijíquán gyakorlatainak egyik alapkövetelménye az „üres és teli” szétválasztása, a lóállás pozíciói aszimetrikusak. Így megkülönböztetünk bal oldalas és a jobb oldalas lóállást /pl.: Dānbiān, Lǎnzhā yī, Xuànfēng jiǎo, Yùnshǒu, Gāotàn mǎ./, ahol az elöl lévő térd a sarok fölé kerül. A lábfejek befelé fordulnak, majdnem párhuzamosak egymással. Ez alól van egy kivétel a gyakorlatban 33 /Tuìbù kuàhǔ/, ahol a lábfejek kifelé nyílnak 34 /Hǔbù/, de mindkét esetben a térdek a lábujjak irányába néznek és a „Dāng” kerek.

Gōng bù (Íj állás)

Az íjállásnak van bal, jobb és kétféle fordított pozíciója. Ebben a pozícióban, az elöl levő térd a sarok fölé kerül, a hátsó térd kifelé nyit, a lábujjak pedig balra vagy jobbra mutatnak /pl.: Yǎnshǒu gōngquán, Shòutóu shì, Zhǐdǎng chuí, Yěmǎ fēnsōng, Dàng tóupào/. A Chén stílusban a kifelé mutató térdnek el kell lazulnia. A lábszár ínszalagjai nem feszülhetnek meg. Ez biztosítja, hogy az állások váltakozása rugalmasan történik és a „kettős terhelés” elkerülhető.

Az egyik fordított állás, a „Sì liù bù”. A „Sì liù bù” elnevezés arra utal, hogy a testsúly 60%-a, a hátsó lábra terhelődik. Ebben a pozícióban a hátsó térd szerepe kulcsfontosságú. Az erő hátul van, a térd nyitottsága, alapja a lesüllyesztésnek. Ha a hátsó térdtől gondolatban egy merőlegest bocsátasz a talajra, a térd helyzete nem hagyja el azt a kört, melyet a lábujjad húz a sarkad körül. /pl.: Dàojuǎn hōng, Tuìbù yāzhǒu, Shǎn tōngbèi/

A másik fordított állás, a lapos állás. A lapos állás ugyanaz, mint a „Pú bù” állás más harcművészeteknél. Ebben a pozícióban a követelmények megegyeznek a „Sì liù bù” póz elvárásaival. Ez egy mély, hosszú állás és a testsúly több mint 80%-a terhelődik a hátsó lábra. /Bǎijiǎo diēchā, Què dìlóng./ Bár a „Bǎijiǎo diēchā” mozdulat végrehajtása így is elfogadott, a szabályszerű végrehajtása mégsem ez. A hátsó térd lefekszik a talajra, a lábujjak pedig kifelé mutatnak. Az elöl lévő láb, lábujjai felfelé néznek, a sarok előre nyomva van a talajon. Vagyis „gátülésben” kell elhelyezkedni. Amikor a láb kilép, az alsó lábszár hozzáérhet a talajhoz. Az ugrásos végrehajtásnál le kell zuhanni a talajra, de érkezésnél csak egyszer, egy pillanatra lehet érinteni a földet, majd a mozgás folyamatát megőrizve tovább kell lépni.

Chā bù (Keresztező állás)

 A keresztező állásnak négy variációja van: a bal keresztező állás, a jobb keresztező állás, a nagy keresztező állás és a fél keresztező állás. Ezek az állások többnyire követik a baloldalas lóállást, a jobboldalas lóállást és az íjállást. Ha oldalsó lóállást követ, az elöl lévő láb, lábujjai 90 fokban kifele fordulnak, közben a hátsó térd nyitott marad, nem szabad leesnie, mert a „Dāng” íve elveszik és így az állás gyökerét is elveszítjük. Ilyen pl. a „Dānbiān” után következő lépő mozdulat. Ha az íjállás után következik, a hátsó térd lefelé és befelé ellazul, közben az elöl lévő láb megfordul a sarkán, és a lábujjai 90 fokban kifele fordulnak. A hátsó láb a nagylábujján fordul, és a sarok 45 fokban kifele fordul. Ilyen pl. a „Yěmǎ fēnsōng” összekötő lépése. A fenti esetekben fél keresztező állás, összekötő mozdulatként szerepel.

A nagy keresztező pozícióban, az első lábfej 90 fokos szögbe kifelé fordul, a hátsó sarok felfelé néz és a lábujjpárnákon támaszkodik. Ilyen lépések pl.: „Xuànfēng jiǎo, Dàoqí lín”.

Xū bù (Üres állás)

Háromféle üres állást használ a gyakorlat. Bal oldali üres állás, jobb oldali üres állás és az elülső üres állás /pl.: Jīngāng dǎodui, Liùfēng sìbì/. A terhelt lábfej rézsútos, az üres lábfej pedig egyenesen előre mutat. Alkalmazástól függően az üres lábfejnek, a lábujjpárna, vagy a sarok része érinti a talajt. Ami a testsúly eloszlását illeti, csak az számít, hogy az egyik láb legyen könnyű, a másik nehéz. Nem létezik teljesen üres, vagy teljesen teli láb.

Jīnjī bù (Szabadon álló állás)

Az „aranykakas” állás azt jelenti, hogy a lábujjak kicsit kifelé mutatnak, és a térd nem nyújtott. A felfüggesztett (vagyis levegőben levő) térd kiegyensúlyozza a „Dāng”-ot, a vádli ellazult. A lábfej természetesen lazított (ne erőltessük, hogy a lábujjak lefelé mutassanak, mert ez megmutatná a rúgás szándékát). Jobb, ha a vádli laza, mert akkor a láb minden irányba elmozdulhat.

Az „aranykakas” állásnak bal és jobb lábas változata van. /Pl.: Hǎidǐ fānhuā/


Kéztartások

A kar három szakaszra osztható. A váll a gyökér; a könyök a középső szakasz és a kézfej a csúcs. Az „Értekezés a Tàijíquánról” azt írja, hogy a kar legyen laza, a könyököt pedig süllyesszük le. Chén Xin így fogalmazott: 

„A kar olyan, mintha a vállra lenne függesztve.” 

Amikor a könyököt lesüllyesztjük, legyen szó akár „Shùn Chán” vagy „Nì Chán” mozdulatról, a könyöknek mindig lefelé kell mutatnia. Fontos megjegyezni, hogy amikor a kézfej elindul a szívtől, a könyökcsúcs nem követi. Amikor a kéz vezeti a könyököt a nyitáshoz, a kéz csak az alkart vezeti, fordítja. A könyök gyakran centiméterekkel a vállmagasság alatt van. Amikor a középső ujj szemmagasságba kerül, a könyök akkor is lefelé és kifelé néz. Vízszintesen nem lehet kinyújtani. Amikor egy „Nì Chán” balra vagy jobbra hátrafele nyit, a kézfejnek el kell haladnia a „Kuà” belső része előtt, mielőtt hátrafele és kifele indulna. Nem szabad közvetlenül a szívtől elindulnia. Ha ezt a szabályt megszegik, a mozdulat könnyen a könyök túlzott kiemeléséhez vezet, ami megzavarja az energiát. Amikor a „Nì Chán” kéz egy baloldali, jobboldali vagy elülső magas tartásból visszahúzódik, a kézfej vezeti a könyököt a bordák mellé. Ezután a kéz a „Dāng” elé fordul (mint például az „Ágyúökölforma” „Guǒ biān pào” mozdulatánál). A könyök nem hagyhatja el a bordákat, mert ha befelé jönne, a kéznek el kellene hagynia a középvonalat és ezzel energiát veszítene.

A Chén stílusú Tàijíquánban háromféle módon használhatjuk a kezet. Van tenyér, ököl és horogtechnika. A tenyértechnikánál az ujjak természetes módon nyújtottak, nem túl merev és nem túl laza. Az ujjak nincsenek szorosan összezárva. A hüvelykujj tövének közelítenie kell a tenyér bal aljához. A hüvelykujj hegye természetes módon nyitott. Mozgás közben az alkar csavarodó /„Shùn” és „Nì”/ energiája mozdítja az ujjakat spirálisan. Általánosságban azt lehet mondani, hogy a fordulatok mindig 45 vagy 90 fokosak. Speciális esetekben meg lehet növelni ezt a szöget. Az soha nem fordulhat elő, hogy a tenyér teljesen lefelé vagy felfelé fordul.

Az öklöt egy spirálban kell összeszorítani. Ez azzal kezdődik, hogy a kisujj megindul a mutatóujj irányába, aztán utána az összes többi ujj is sorban a tenyérhez simul. A hüvelykujj oldalával nyomódik hozzá a mutatóujj és a középső ujj középső ízületéhez. Ez a spirális ököl.

A horogtechnika esetén a mutatóujj és a gyűrűsujj a középső ujj végénél találkozik össze. A hüvelykujj is hozzányomódik ennek a háromnak az aljához. Olyan a mozdulat, mintha egy csirke feje, vagy csőre lenne.

A fent említett három módszer a legjellemzőbb kézhasználat, de alkalmazástól függően ettől eltérhet a tenyér és az ököltarás.
A csukló nem hajlítható lefelé vagy felfelé. A Chén stílusban a csukló a „Shùn” és „Nì” mozdulatokkal együtt mozog. Legyen szó tenyérről vagy ökölről, a „Shùn Chán” követelménye, hogy a csukló befelé forduljon. Amikor kifele nyit, a középső ujj vagy az ököl középső ujjperce fordul kifelé és felfelé. Amikor befelé húzódik vissza, a tenyérnek és az ökölnek előre kell visszavonulnia. Egy „Nì Chán” mozdulatban a csukló csak kicsit mozdul kifelé. Nyitáskor a követendő útja először oldalra, aztán előre és aztán a felső sarokba. Visszavonuláskor oldalra, hátra és végül az alsó sarokba kell mennie. A „Shùn” és a „Nì” mozdulat, egyaránt spirális kell, hogy legyen.


3. 上下相隨, 周身一家. Shàngxià xiāng suí, zhōushēn yījiā.

A felső és alsó rész egymást követi, az egész test egy család.

A derék, egy olyan központja a testnek, amely kulcsszerepet tölt be az alsó és felsőtest koordinációjában. A kéznek és a lábnak ott kell lennie, ahová a szemek adják az utasítást. A belső és a külső egyé válik, a felső és az alsó test egymást tükrözik.


4. 意氣相連. Yì qì xiānglián.

A „yì” és a „qì” kölcsönös kapcsolatban állnak.

/A „qì” nem ér odáig, mint a „yì”, a „yì” fontosabb, mint a „qì”./

A belső három harmónia: „Xīn - Yì, Yì - Qì, Qì - Lì”.

Figyelj a szándékra, vagy „Yì”-re. Amikor a szándékod megérkezik valahova, a Qì követni fogja. A Yì vezeti (irányítja) a Qì-t, mely a szívből /Xīn/ ered. Az elmét a nyitás, zárás mozdulatokhoz használjuk. A legfontosabb dolog a belső stílusoknál és a Qìgōng-ban, hogy arra gondolsz, amit tenni szándékozol, s aztán az megtörténik. Amikor aktívan gondolkodsz, „érezve” az életet, vagy az energiát a formádban, akkor a Qì ott van. Az energia és az erő /Lì/ ott lesz. A legfőbb dolog a belső stílusoknál és a Qìgōng-ban, hogy használd a szíved és az elméd. Amikor képes vagy erre a gondolkodásra, miközben végezd a mozdulataidat, a valódi erő birtokába jutsz. A „Shǎolín”, vagy más külső stílusok használják a Qì-t és az izomerőt, de jobban bíznak az izomerőben. Amíg a Yì használata táplálja a testet, addig az izomerő használata megsérti a testet. A Yì gondolkodást jelent, és egyaránt tartalmazza a Shén, vagy szellem gondolatát. Nagyon fontos a Yì használata az egész test irányítására. Ugyanilyen módon mozgatja a Yì, a Qì-t is. Így az egész test egységesen tud mozdulni, mintha egy család lenne. Ha ott van valahol a Yì, a Qì is ott lesz, és a Lì is ott lesz.

Kívánatos, hogy pozitívan gyakoroljunk, és legyünk állhatatosak és elviselők azzal szemben, amivel összeütközésbe kerülünk. Nemcsak akkor, amikor a formát gyakoroljuk, de az életünk folyamán is, így lehet megteremteni a harmóniát. A Tàijí maga a harmónia. Amikor találkozol egy másik személlyel, új emberekkel, vagy a barátokkal, próbálj meg harmóniában lenni velük. Légy boldog! Ez is a Tàijí edzés része.

A külső három harmónia: 35 „Jiān - Kuà, Zhǒu - Xī, Shǒu - Jiǎo”.

A mozgás külső megjelenésében követik egymást a váll a csípővel, könyök a térddel és a kézfej a lábfejjel.

A kéz meghatározza a pozíciót és ez megkülönbözteti a „Shùn”-t és az „Ào”-t. Mikor a kéz és láb ugyanazon az oldalon van, az „Shùn”. Amikor a kezek, és lábak keresztezik egymás mozgását, ez „Ào”. Például a „Shùn luán zhǒu”-ban a jobb könyököt kiengedi jobbra és a jobb láb, ugyanazon az oldalon van. Ez példa arra, hogyan kapta a nevét az alakzat. Amikor a jobb könyök erőt bocsát ki az elülső részre, vagy baloldalra és a jobb láb hátsó pozícióban marad, ezt hívjuk „Ào luán zhǒu”-nak. /lásd. 71-es forma/ A kéz- és lábmozgásnak van egy belső és egy külső íve. Megkülönböztetünk a mozgásban egy felső és egy alsó ívet. A láb mozgásában van egy elülső és egy hátulsó rész. A formában szükség szerint alkalmazzuk a különböző íveket. Mindegy, hogy ferde vagy egyenes, nagy vagy kicsi, mozgékony és mégis stabil marad. Így fejlődik ki az „ügyes erő” (Líng jìn).

Tízezer csodálatos variáció születik. Ha ragaszkodsz a szabályokhoz, a gyakorlat ügyessé tesz. Tegyél több száz ismétlést és ne mondd azt, hogy ez nehéz!



IV. A Tàijíquán kapuján való belépéshez szükséges 12 pont

/Feng Zhiqiang mester által kifejtett alapelvek./
1. A Szívet és a Szellemet üresen és nyugalomban kell tartani a kezdettől a végig.

A 36 „Tàijí”, a 37„Wújí”-ból születik. A „Tàijí” magába foglalja, a Yīn-t és a Yáng-ot, és a „Tàijí”-ból ered az Ég, a Föld és az Ember. A kínai elmélet szerint a „Wújí” az Ég és Föld előtti. „Wújí”-ban kívülről úgy tűnik nincs mozgás, de belül mozgás van. Kétféle energia van a „Wújí”-ben. A könnyű energiaféleség felfele megy, és éggé változik, a nehéz energia lefele megy és földdé változik. E szétválasztó mozgástól fogva megszületik a „Tàijí”, magába foglalva, a Yīn-t és a Yáng-ot. Ennek következményeként megjelenik, amit három kincsnek neveznek, az Ég, a Föld és az Ember. E három kincsből származik a négy irány és az öt változó állapot.

Az „öt változó állapot”, a víz, a fa, a tűz, a föld és a fém. Ez megfelel Tàijíquán öt mozgásának, balra- és jobbra fordulni, előre- és hátralépni, és végül megőrizni a középponti egyensúlyt. Ebben a folyamatban teremtődik a „hat harmónia”, amelyben egybeolvad a külső mozgás a belsővel és létrejön az alsó- és felsőtest koordinációja. Aztán a „hét csillag” teremtődik, melyek szimbolizálják a test legjelentősebb ízületeit, melyek a térdek, csípők, vállak, bokák, könyökök, csuklók és a gerinc. Amikor a Tàijíquán-t gyakorlod, mind a „hét csillag” forog, tehát a forma gyakorlásával mindegyik ízületnek forognia kell, hogy megjelenjen a koordináció az egész testben. Ezt követően, ami teremtődik, az a „nyolc trigram” és a „kilenc palota”, ami a nyolc jósjel és a központ. A tízedik, a „Wújí” külső nyugalma és belső mozgása. A belső mozgásából a „Wújí” megalkotja a külső mozgást. A Tàijí-ban, amikor a belső mozgás kívül megjelenik, táplálja az elmét. A belső és külső mozgás ötvözete segít megteremteni a nyugalmat, mivel a mozgásban ott van belül a „nyugalom”, hogy megteremtse a lelki lényeget. Amikor gyakorlod a nem mozgást, mint a „Wújí”-t, akkor táplálod a lelki életed. A mozgásban pedig táplálod a fizikai testet.

Hogy fejleszd a Tàijíquán jártasságodat, kezdettől fogva művelned kell a nyugalmat és az ürességet. Az egész forma alatt nyugodtnak és üresnek kell lenned, meg akkor is, amikor felszabadítod, 38 kiengeded az erőt. Nagyon fontos, amikor a formát csinálod, hogy az elejétől a végéig folyamatosan azt érezd, mintha óvatosan vékony jégen sétálnál. Könnyűnek kell lenned, és hajlékonynak (alkalmazkodónak), és nem túl keménynek, vagy túl engedőnek. Ez az ahogyan képes leszel változni annak megfelelően, amilyen hatás ér. Ha túl korlátolt, túl feszes, vagy túl kemény vagy, nem leszel képes könnyen változni.


2. Középponti kiegyensúlyozottság.

A legfőbb szempont az, hogy a „Bǎi huì” és a „Huìyīn” akupunktúrás pontoknak egyenes vonalba kell lenniük, hogy tartható legyen a 39 középponti egyensúly. Ez az egyenes vonal teremti meg a 40 középponti egyensúlyi „Qì”-t. Ez lehetővé teszi, hogy a szellem a fej tetejére költözzön.

A mozgás során a „Qì” kijön a „Dāntián”-ből, a nyugalomban pedig visszatér oda. A klasszikusok azt mondják, amikor a „Dāntián”-be lélegzel, a „Qì” hozzátapad a háthoz. A „Wújí” alatt gyakorolhatod az „Ég utáni és az Ég előtti” légzést, de a forma gyakorlása közben ne tartsd a figyelmed a légzésen. Csak figyelj a szándékra. Amikor a szándékod megérkezik valahova, a „Qì” követni fogja. Néhány ember a légzésére figyel, amikor a formát csinálja, és ezért a „Qì”-jük akadályozottá válik. Minden egyes mozdulat végén a legfontosabb dolog, amit tenni kell, hogy lazítsunk el. Középpontosítsd a tested és ne hajlítsd el a test tengelyét. Ez megmenti a „Qì”-det.


3. Használd a gondolatot és ne használd az erőt.

A „Yì” vezeti a „Qì”-t, mely a szívből ered. Az elmét a nyitás és a zárás mozdulataihoz használjuk. A legfontosabb elv a belső stílusoknál és a „Qìgōng”-ban, hogy arra gondolj, amit tenni szándékozol, hogy aztán az megtörténjen. Amikor aktívan koncentrálod a figyelmed, „érezve az életet”, vagy az energiát a formádban, akkor a „Qì” ott van. Az energia és az erő ott lesz.

Szintén fontos elv a belső stílusoknál és a „Qìgōng”-ban, hogy használd a szíved és az elméd. Amikor képes vagy erre a gondolkodásra, miközben végezd a mozdulataidat, a valódi erő birtokába jutsz. A Shaolin, vagy más külső stílusok használják a „Qì”-t és az izomerőt, de jobban bíznak az izomerőben. Amíg a „Yì” használata táplálja a testet, addig az izomerő használata megsérti a testet. A „Yì” gondolkodást és szándékot, akaratot jelent. Ha valahova menni akarsz, ez először a gondolataidban jelenik meg szándékként /Yì/, majd azután fizikailag is eljutsz a célodhoz. Nagyon fontos a „Yì” használata az egész test irányítására. Ugyanilyen módon mozgatja a „Yì” a „Qì”-t is. így az egész test egységesen tud mozdulni, mintha egy család lenne. Ha ott van valahol a „Yì”, a „Qì” is ott lesz, és az 41 erő is ott lesz.


4. Lazítás és lesüllyesztés.

Először 42 ellazítasz, aztán lesüllyesztesz. Amikor a formát csinálod nagyon fontos a lelazítás, azért, hogy a „Qì” képes legyen lesüllyedni, mely által jó egyensúlyba kerülsz. A Tàijí helyes gyakorlásának kulcsa a békés és nyugodt elme. Ekkor képes leszel jól csinálni a Tàijí-t. Mielőtt a formát elkezded, csendesítsd le az elméd. Kívánatos, hogy csináld pozitívan, és légy állhatatos és elviselő azzal szemben, amivel összeütközöl, nemcsak akkor, amikor a formát csinálod, de az életed során is, így meg tudod teremteni a harmóniát. A Tàijí maga a harmónia. Amikor találkozol egy másik személlyel, új emberekkel, vagy a barátokkal, próbálj meg harmóniában lenni velük. Légy boldog. Ez is a Tàijí edzés része.

重則穩. Zhòng zé wěn. 

„A nehézségből lesz a stabilitás.”

A „Kuà” forgásának tengelye mindig a gerinc legyen. A csípő legyen stabil és mozgékony. A formában használnod kell a keménységet, kiegészíteni a lágyságot, de ne legyél görcsös. Soha ne veszítsd el a „Péng” erőt, és a süllyedés mindig spirális legyen. A csavarodás központja mélyen van, mint ahogy a hajók „tőkesúlya” is. A „Dàng” és a térdek szerepe fontos. A „Dàng” erő lefelé irányul és ez az erő köti a testet a földhöz. Stabilitást biztosít, mint a hajók „tőkesúlya”. Így a test mozgása egy tízezer tonnás hajóhoz hasonlatos, „megy, és nem hánykolódik az óceán hullámain”.


5. A folytonosság és a lágyság keresése.

Mialatt gyakorolsz, műveld a folytonosságot és a lágyságot, akkor nem fogsz magad ellen harcolni. Amikor a Yīn és a Yáng nincs harmóniában, az merevséget eredményez. Az egyik módja a megvalósításnak, hogy elképzeled, amint úszol a levegőben. Az elmédben érezd, hogy finoman úszol a levegőben, vagy finoman egy festményt festesz. A forma gyakorlásában mindig törekedj a lényeges és a lényegtelen elkülönítésére. Tedd meg ezt világosan. A lényeges és lényegtelen elkülönítését használd a „Qì” képzésére. Meg tudod ezt tenni a jobbra és balra mozgás által. Meg tudod tenni ezt körkörös mozgásokkal is. A Tàijí-ban szükséges, hogy a formát lassan csináljuk, így az táplálni tud minket. A forma gyors végrehajtása árthat neked. Nagyon fontos, miközben a formát lassan csinálod, hogy képes legyél szétválasztani a Yīn-t és a Yáng-ot, a lényegest és a lényegtelent, a keményet és a lágyat.


6. A belsőnek és a külsőnek, a felsőnek és az alsónak együtt kell dolgoznia.

A külsőnek és a belsőnek eggyé kell válnia, és a felsőtestnek és az alsótestnek követnie kell egymást. Ez azt jelenti, hogy összehangolttá kell válnunk. A mozgás gyakorlása a külső. Az elméd, a „Yì”-d a belső. Az elmének és a mozgásnak együtt kell lennie, mintha egyek lennének. Ily módon a belső és a külső eggyé válik. Van a külsőnek és a belsőnek egy magasabb szintű egységes együttműködése is. Ez sok gyakorlással töltött idő után fordul elő. Ekkor a „Qì” mozgása eggyé válik a test, forma közbeni mozgásával. A „Qì” ekkor harmóniában mozog a fizikai mozgással. A kezdő szint magába foglalja az arra való gondolást, amit éppen mozogsz. Amikor képes vagy érezni, hogy a „Qì” harmonizál a külső mozgással, akkor a külső és a belső együtt van, de egy sokkal magasabb szintjén a Tàijíquán-nak. Ezt hívjuk hùnyuán szintű Tàijíquán-nak. Ezen a szinten a „Qì” elindul a „Dāntián”-ből és kifele forog a testben. Ez a Tàijí magas szintje, és sikeres állapota. Nem könnyű megvalósítani és nem mindenki képes elérni. Kemény munkát és jó karmát kíván. Mindazonáltal, hogy nem mindenki képes elérni ezt a szintet, az út, amit most választottunk, a jó út. Elérheted ezt a szintet, ha ezen út mentén folytatod a munkát. Amikor gyakorlod a formát, hozd az egész tested egy egységbe minden mozdulatban. Az elme arra gondol, amit a test feltételezetten csinálni fog, s minden harmonikusan működik. Ha csak egy kéz vagy csak egy kar mozog, az egész test nem mozog. Használnod kell a csípőd, hogy segítsd a kézmozdulatot beolvadni az egész test mozgásába.


7. A Yīn és a Yáng váltogatása segít megtalálni a keményet és a lágyat, a telit és az ürest.

Legyél tudatában melyik kéz a teli, melyik az üres, és melyik láb kemény, melyik a könnyű. Ez a csípőtől függ. A teliről üresre, míg az üresről telire váltás a csípőtől függ. Bármikor elkezdesz egy mozdulatot, először kezd a csípőtől és a „Dāntián”-től. Amikor jó lehetőségbe akarsz kerülni, vagy jó helyzetbe a Tàijí-ban, használd a csípőd és a lábakat. A Tàijí mind a 13 alap mozdulata a csípőnél kezdődik. Ezért gondoznod és védened kell a csípődet. Ha gondozni tudod a csípődet, akkor képes leszel gondozni az egész tested, mivel a „Dāntián” a csípőnél van. A Tàijí-ban nem számít mit csinálsz, harcolsz, vagy a formát gyakorlod. Minden a derékból indul ki. Három „Dāntián” található a deréknál. Egy elől van, egy másik hátul „Mìngmén” akupunktúrás pontnál és egy másik középütt. Feng mester elmondott egy történetet arról a beszélgetésről, amit Kínában egy híres Tàijíquán tanárral folytatott. Feng mester említette a „Dāntián”-t, de a tanár azt válaszolta, hogy őt ez nem érdekli. Azt mondta, „minden, amit csinálnod kell, az a forma gyakorlása”. Amikor gyakorolsz, meg kell kísérelned, megérteni azt, amit éppen csinálsz. Szükséges tudnod az alapelveket és az elméletet. Különben nem fogod megérteni a Tàijíquán-t, és a „Dāntián”-t. A formában átváltások vannak a keménység és a lágyság, a feszesség és a lazaság, a nyitás és a zárás között. Képesnek kell lenni átváltani, egyikből a másikba. Belsővé kell válnia a lágynak és keménynek, a feszesnek és a lazának. A lazaság és a feszesség, fokozatai ugyanannak a dolognak.


8. A „selyemszál tekercselő energiának” jelen kell lennie a test minden részében.

A Tàijíquán-ban a teljes forma körökkel van teli. Ezeknek nem kell 36o fokosnak lenniük. Ezek lehetnek ívek, beleértve a 180, 20, 30 fokosakat, és így tovább. Ez az, amit Hùnyuán gyakorlásnak nevezünk. Ebben nincsenek egyenes vonalak. Ezek mind ívesek. Csinálhatsz teljes, fél, negyed vagy akár tizenhatod köröket. Ez a Hùnyuán mozgás. Tudatosítanunk szükséges, hogy testünk körkörös: a fej, a szemgolyók, stb. A „Qì” íves vonalban mozog a körökben. A modern életben sok körív van az autókban, motorokban, a fákban is. Minden alkalmazza a „selyemszál tekercselő” alapelvet. Minden erő és energia a testünkben egy íves vonalból indul. A bolygók és a csillagok körökben mozognak. A „selyemszál tekercselő” Hùnyuán Tàijíquán, az univerzum mozgásának elvén alapul. A Tàijí forma, a „Qìgōng” és hasonló gyakorlatok használják a 43 „selyemszál tekercselő energiát”. A „selyemszál tekercselés” a legértékesebb mozgásformája a Tàijí-nak, és a „Qìgōng”-nak. A „selyemszál tekercselés” gyakorlása összhangba hoz az univerzum igazságával és nagyon jótékony a testnek. Minél többet gyakorolunk, egyre inkább azt fogjuk érezni, hogy az egész test és az egész forma, sok-sok selyem tekercs körből áll. Nagyon fontos a Tàijí-ban az összpontosítás, az íves vonalú vagy körkörös mozgásokra.


9. A nyitás és a záras keresése a mellkas és a has egymásra hajtásával.

Nagyon fontos végrehajtani a nyitást és a zárást a testben. Ez olyan, mint az összehajtása, kihajtogatása egy darab papírnak. A nyitáshoz és a záráshoz használnod kell a mellkast és az alhasat. Használnod kell a test minden részét, a csípőt, térdeket, a karokat és a hátat is ugyanúgy. A kezek nyitnak és zárnak, és még a figyelem is részt vesz ebben a folyamatban. A nyitás és zárás a Chén stílus főbb jellegzetessége. Ez nem olyan szembeszökő más Tàijí stílusokban.


10. 44 Koncentrálj a „Dāntián”-re, hogy fejleszd a „Nèi gōng”-ot.

Miért kell a „Dāntián”-re koncentrálni? Azért, mert a „Dāntián” az a hely, ahol képzed a „Qì”-t. Ezt az elme használatával teheted meg, azáltal, hogy figyelsz a „Dāntián”-re. Ott a 45 „Hēng” és a „Hā Qì” van. A „Dāntián” légzés, az „Ég előtti légzés”. Használhatod az álló meditáció alatt. A Tàijí forma gyakorlása közben nem kell csinálnod. A testben minden meridián kinyílik, amikor kilélegzel és bezáródik, amikor belélegzel. Amikor a Tàijí-t gyakoroljuk, egyben „Qìgōng”-ozunk és a „selyemszálat gombolyítjuk”. Nagyon fontos, hogy a „Qì”-t műveljük. Minden nap szükségünk van ételre, vízre és „Qì”-re, de legfontosabb a „Qì”, majd a víz, végül az étel. Amikor a Tàijíquán-t gyakorlod „Qì”-t gyűjtesz. Az átlagember oxigén felvételének duplájához juthatsz.


11. Tartsd a szíved békésen, az elmét lecsendesítve és gyakorolj lassan.

A forma egy 46 folyamatosan mozgó, álló relaxációs gyakorlás. A lassú gyakorlás segíti lenyugtatni a szívet. A „Wújí” állásban olyanná válsz, mint egy fa. Az energiád lemegy a föld felé, ahol gyökeret versz, így könnyű a nehéz „Qì”-nek lesüllyedni és az eleven „Qì”-nek felemelkedni a fej tetejére. A nyugalom gyakorlása egy nyugvó „Gōng”, mely fejleszti a belső „Qì”-d. A Tàijíquán egy mozgó „Gōng”. Álló helyzetben fejlesztheted a belső „Qì”-det és a gyökeredet. Ez táplálni fogja a lelked. Amikor nyugodtan, ilyen módon edzel, rengeteg „Qì”-t fogsz nyerni, és a „Qì”, 47 „Shén”-né fog átalakulni, így mindez lelki edzéssé válik.

Amikor hosszú időn át edzel ezzel a módszerrel, meg fogod látni, mi is a természet valójában. Akkor el fogod érni a legmagasabb szintet. A hosszú időn át tartó edzéssel a „Dāntián”-ben össze fogod gyűjteni a hosszú élet kincsét. „Ha az emberek 10.000 uncia aranyat ajánlanának ezért a kincsért, akkor se add el. Tartsd meg magadnak, mivel ezt a kincset évek kemény gyakorlásával érdemelted ki.”

Amikor a formát gyakorlod, tartsd a szívet nyugodtan, és csináld nagyon lassan. Ekkor ugyanazt az eredményt kapod, mint az álló gyakorlással. Ez egy mozgó álló meditáció. A régi időkben a taoista papok ilyen módon gyakoroltak. Kínában a taoista, buddhista gyakorlás célja az volt, hogy lelki lénnyé alakítsák át magukat. Mind a taoizmushoz, mind a buddhizmushoz hit szükséges, de szükséges még a gyakorlás is egy meghatározott követelmény eléréséhez és egy meghatározott cél eléréséhez. Ez nem a hit önmagában.

Az edzésünk nagyon fontos, de ugyanilyen fontos, hogy erkölcsösek és jellemesek legyünk. Nem gyakorolhatod a Tàijíquán-t úgy, hogy közben valami rosszat cselekszel. Fenn kell tartanod az elme tisztaságát és békéjét. Ekkor a gyakorlásod magasabb szintre jut, de ha cselekedeteiddel megsértesz embereket, akkor gyakorlásod egyre lejjebb és lejjebb süllyed.
A Tàijí alapeszméje a „Nagy Végső”. De úgy is mondhatjuk a 48 „Nagy Harmónia”. A Tàijíquán forma gyakorlása közben megkíséreljük békésre váltani az elmét. Ezért kell lassan gyakorolni. A gyors edzés és a gyors mozgás károsítani fog téged. A lassú mozgás pedig táplálni fog téged. Ezért gyakoroljuk a Tàijí-t mindig lassan.

Lassan kell mozognunk, így a „Qì” a mozdulattal együtt tud haladni. Ha túl sebesen gyakorolunk, a „Qì” nem lesz ott akkorra, mire befejezünk egy mozdulatot. A sebes gyakorlás nincs összhangban a „Qì”-vel és a vérrel. A mozdulatok lassú végrehajtásával a „Qì”, a vér és a mozgás összehangolását gyakorlod. A lassú gyakorlás egészséget, hosszú életet és belső erőt nyújt. A harcművészetekben az egészségért és a „Qì”-ért kell gyakorolnunk, és egyesítenünk kell azokat. Ha csak harcművészeti szemlélettel gyakorolsz és nem a Tao szerint, nem a Yīn és a Yáng szerint, a Tàijí alapelveinek tanulása nélkül gyakorolsz, és csak ezt gondolod, „én a harcművészetet fogom gyakorolni”, akkor nem fog számítani milyen régóta gyakoroltál, soha nem fogod elérni a valódi Tàijíquán-t.

A belső erő, a belső gyakorlás és a belső energia eredménye. A csak harci alkalmazások tanulása külső gyakorlás. Nem számít, mennyi technikát tudsz, ha azok belső erő híján vannak, nem lesznek hatékonyak. De ha a Tao szerint gyakorolsz, és nem a harci alkalmazásokért, és mozgásokért, akkor sok belső tapasztalatot és belső erőt birtokolhatsz, bár nagyon ügyetlen és esetlen lehetsz az önvédelemben.

A legmagasabb szint a harcművészet a Tao és a kínai orvoslás együttes gyakorlása. Így amikor sérülést szenvedsz, meggyógyíthatod magad és más embereket is. Azok az emberek állnak a legmagasabb szinten, akik együttesen gyakorolják a 49 Wǔshù-t, a Tàijíquán-t, a Taoizmust és a gyógyítást.


12. Sikeres leszel, ha tudatában vagy, hogyan gyakorolj, és hogyan tápláld magad.

A klasszikusok mondják, ha ugyan tudod hogyan eddz, de nem tudod hogyan táplálj, gyakorolhatsz száz napot, ezer napot, energiád és jártasságod nem nagyon fog sokat növekedni.

A harcművészeti edzés során a felépítés alapvető dolog. Fel kell épülnöd és folytatnod kell a gyakorlást, hogy tovább épülj. Másként nem fogsz fejlődni túl sokat. Az edzésnek és a felépítésnek együtt kell járnia. Meg kell értened, hogyan 50 építsd fel magad. A felépítésnek sok megközelítési módja van, ilyenek a mindennapi életben, ahogyan törődünk a családunkkal, ahogyan tanítunk, ahogyan tanulunk egy tanártól. Folytonosan építkezned kell, és hogy ezt megtehesd, szükséges, hogy békés, harmonikus és boldog maradj. Ez a módja a gyakorlásod felépítésének.

Ez továbbá magába foglalja a munkát, hogy hogyan együnk és aludjunk. Meg kell tanulnunk a középutat. Nincs túlzás és nincs hiányosság. A kulcs a nem túl sokat és a nem túl keveset. A középút. Ez a Tàijí forma gyakorlási módja, melyet a képességeidhez kell igazítanod. Meg kell találnod a saját szintedet. Amikor meg tudod ezt tenni, akkor már tudatában vagy annak, hogyan eddz.

Ne vidd túlzásba, de ne is kíméld magad. Ezt értem az edzés és a felépítés hogyanjának tudásán. Nincs túlzás, nincs hiányosság, nincs kielégítetlenség. A társadalmi és családi életünkben megtarthatjuk a harmóniát, a Tàijí maga a „Nagy harmónia” és még egészségesek is lehetünk. Lesz „Qì”-nk és hosszú életet nyerünk.

A Tàijí jártasság alapgondolata a felépítés /táplálás/. Ha helyesen tudsz felépíteni, örökké a megfelelő mennyiségű gyakorlással edzhetsz. Ha túlzásba viszed, kiégetheted magad. Csak az edzés által fejlesztheted a jártasságodat. Ha nem birtoklod a felépítés helyes módját, nem fogsz helyesen edzeni és nem fogsz fejlődni. Mindennek ugyanaz az okozója, ugyanaz az igazság. Pl. ha az autódat jól karbantartod, akkor hosszú ideig futhat. Amikor a formát gyakoroljuk, úgy kell éreznünk, mintha a levegőben úsznánk, és a kényelemnek és a boldogságnak kell áthatnia bennünket. Ez az, ahogyan fejlesztheted a jártasságodat.

A gyakorlás közben óvnod kell a „három kincset”. Amikor a formát gyakorlod, középütt vagy, olyan magasan, mint az Ég, és olyan mélyen, mint a Föld. Megérintheted az Eget és a Földet. Amikor én ilyen vagyok, a „Qì”-m erős. Minden formában ott van az inak nyújtásának gyakorlata, és az akadálytalan, egyenletes vérkeringetés. Ha így gondolkozol, jobb gyakorlatot kapsz.

Amikor a formát gyakorlod, képzeld magad festőnek, aki Tàijí köröket fest, nagyokat és kicsiket. Ezek ívesek, nem szögletesek. A formában nincs szögletesség. Minden ívelt. Amikor a formát gyakorlod, mond magadnak, belélegezhetem az egész univerzum összes jó energiáját, és eltávolítom a beteg „Qì”-t, az összes rossz energiát a testemből. Emlékezz arra, hogy amikor gyakorolsz, azt ne fogd fel kemény testi munkának. Ez csak gyakorlat. 
Amikor nagyon fáradt vagy, tégy néhány lassú mozdulatot, aztán pihenj. Akkor jobb lesz az eredmény. Képzeld el, hogy a tested meridiánjai nyitottak, akadálymentesek. A Tàijí és a „Qìgōng” gyakorlásával az egész test egységesen működik. Ez jobb, mint a pihenés. Ez által előnyösebb a lassú mozgás. Az ilyen módú edzés segít neked egyensúlyba hoznod a Yīn-t és a Yáng-ot.



V. A gyakorlás hat alapelve

1. A finom, lágy, jobb, mint az erőteljes.

A 51 „Fājìn”-t csaknem teljesen ki kell rekeszteni a gyakorlás alatt. A gyakorlásodban tartózkodj bármilyen dobbantástól és csak esetlegesen bocsáss ki energiát az öklöddel vagy a könyököddel, akkor is megfogással. Ez azért van, mert a „Fājìn” a test károsodását okozhatja azáltal, hogy rombolja a szöveteket, különösen az ízületeket, a belső szerveket és az agyat. A dobbantás hosszú távú károsodást okozhat a térd és a csípőízületekben éppúgy, mint a belső szervekben, az ökölütés pedig agyrázkódásszerű hatásokat eredményezhet. A károsodás nem mutatkozhat meg azonnal, de a későbbi életben megjelenhet.


2. A magasabb jobb, mint az alacsonyabb.


Az állandó túlzásba vitt mélyállásos gyakorlás, a test hosszú távú károsodását okozhatja, különösen a térdízületekét. Szintén rámutatott, hogy a „Qì” áramlás megakadhat alacsony állásban, ami veszélyezteti a mozdulat hatékonyságát a harci alkalmazásokban. Egy állás, ha túl alacsony, megszakíthatja a „Qì” áramlását a térdeknél és a 52 „Huìyīn”-en keresztül „Qì” szivárgást fog okozni. Nincs olyan módszer, hogy ezt megérezd. Amikor a „Qì” kiszivárog, a „Huìyīn”-en át soha nem érzékelheted. Amikor nagyon alacsony az állásod, a térd szöge túl hegyes. A „Qì” nehezen folyik lefelé. Különbséget kell tennünk, hogy mi a jó és mi a rossz számunkra, mi az, ami rombolja és mi az, ami táplálja a testünket. Amikor mélyebb állásban gyakorolsz, igen, harci képességeid gyorsabban fejlődnek, de több sérülést okozhatsz a testednek, és soha nem fogod tudatosítani, hogy elszivárogtatod a „Qì”-d.


3. A hosszú jobb, mint a rövid.

A Tàijí, egy hosszúformájú harcművészet aszerint, hogy mennyire nyújtják meg a gyakorlatot. A Xīnyì azonban egy rövidebb forma. Annak ellenére, hogy a Xīnyì egy rövid formájú harcművészet, a művelők használják, hogy teljessé tegyék az erejüket. Használják a ruganyosság és ugrás erőit, hogy kiegyenlítsék a távolság hiányát. A Tàijí azonban hosszúformájú harcművészet, olyan, mint a sárkány teste. A Tongbei egy másik kínai harcművészet, egy másik hosszúformájú, mivel mindig kiterjesztik a karjaikat. A Tàijí magába szívja, megköti az összes többi harcművészet erejét, és formáit, egy egyedülálló saját stílusba. A Chén stílus tartalmazza a Xīnyì a Tongbei, a Shaolin, az imádkozó sáska, a Baji technikáit. A Tàijí 18 másik harcművészeti stílus ötvözete. A Tàijí alapját adja a taoista elmélet, a I Ching, és a hagyományos kínai gyógyászat, különösen a Yīn - Yáng elmélet és a meridián elmélet.


4 - 5. A lassú jobb, mint a gyors, az íves jobb, mint az egyenes.

A következő kommentár megvilágítja, hogy az előbbi alapelvet, egyenrangúan tiszteletben kell tartani a mostaniakkal. Még akkor is, amikor a végtagjaid kiterjeszted, ívesek maradjanak, a test szintén. Soha nem szabad túl egyenesnek lenni. Valahol mindig ívnek kell lennie. A Tàijí testnek 5 íja van. Így az egyik kéz a másikkal két íj. Egyik láb és a másik láb, a gerinc és a test formálja a további íjakat, így összesen öt hajlat van. Van egy Tàijí-s mondás, miszerint „a testednek öt íja van, és ha kihozod magadból a ruganyos erőt, nincs ellenfeled az Ég alatt”. A mellkas ívelése is egy íj, és ezek az íjak képezik a tested rugalmas energiáját. Csak a lassú és hosszabbított módú gyakorlás által vagy képes művelni a rugalmassági erőt. Valami, ami rugalmas, nagyon erős. Ha hajlítod, soha nem fog összetörni. De ha van valamid, ami kemény és törékeny, amikor elejted, szétzúzódik. Ez az, amit az öreg harcművész mesterek mondanak. Ha testednek van öt íja, és tudod képezni a rugalmassági energiát, nem lesz ellenséged és ellenfeled az Ég alatt. Tudnod kell az elméletet, ha harcművészetet gyakorolsz. Csak az elmélet ismerete által vagy képes megragadni a harcművészeti szemléletet.


6. Az egylábas terhelés jobb, mint a kétlábas.

Ez azt jelenti, hogy a súly az egyik lábon van, vagy a több súly van átterhelve az egyikre. A kétlábas terhelés statikus, az egylábas terhelés dinamikus. Amikor állsz, ellazítottnak kell lenned és a súlyodat ne egyforma arányban oszd meg a lábaid között. Soha ne 50 - 50 %-ban! De ne tedd ezt túl szembeszökően, mert eltorzítja a formád kinézetét. Ne hagyd, hogy látható legyen a terhelés megosztása egy külső megfigyelő számára. Amikor állsz, soha ne feszítsd meg a lábad, hanem lágyan és finoman hajlítsd be. Soha ne tartózkodj egy helyzetben és mozgásodban legyél természetes. A testsúlyod folyamatosan vándoroljon, mintha „Qìgōng”-ot gyakorolnál.


  1. A lábon, a két térd és a gát közötti szakasz, mondhatnánk úgy is, hogy az a rész amivel megüljük a lovat.
  2. 血  vér
  3. Zàng: /kincs, raktár,/ A Zàng-ok, a legmélyebb, legnemesebb szervek. Fő feladatuk a Qì fenntartása. Az öt Zàng-hoz tartozik a Szív /Xīn/, a Máj /Gān/, a Lép /Pí/, a Vese /Shèn/, a Tüdő /Fèi/ és a Szívburok /Xīnbāo/ is. A Szívburok, elméleti okokból a Zàng-okhoz tartozik. „Neve van, de alakja nincs.” A Qì élettanában, működése gátolja a Xié /gonosz/ Qì behatolását a szívbe. Így megvédi a szívet a kórokozóktól.
  4.  百會  A „száz találkozás” pontja a fejtető közepén található, a fülkagyló legmagasabb pontjait összekötő vonal és a fej középvonalának metszéspontjában. / Kor.20. /
  5. 意  eszme, gondolat; figyelem; szándék
  6. 顾  körülnéz; törődik vmivel
  7.  盼  néz, tekint; vár, várakozással tekint vmi elé
  8. 手三阳经  A kar három „Yáng” csatornája.
  9.  /膛中/ A mellbimbó, illetve a negyedik bordaköz magasságában található akupunktúrás pont, a mellkas középvonalán. / Bef. 17. /
  10. 身柱  A „test oszlopa” akupunktúrás pont a harmadik háti csigolya tövisnyúlványa alatt. /Kor. 12./
  11.  督脈   Kormányzó edény
  12.  枢   ajtópánt, zsanér; tengely; kulcspont, csomópont
  13.  命门  Az „élet kapuja” akupunktúrás pont a második ágyékcsigolya tövisnyúlványa alatt. /Kor. 4./
  14.  长强  A „hosszú erő” pontja, az anus és a farkcsont között található. /Kor. 1./
  15.  胯  csípő, medence
  16.  顺缠  folyás irányban csavarodik/ pozitív irányú
  17. 逆缠  széllel szemben csavarodik/ negatív irányú
  18. 涌泉  A „feltörő forrás” pontja a talp első harmadában, a 2. és 3. lábközépcsont között egy mélyedésben található. /V.1./
  19. 意  eszme, gondolat; figyelem; szándék
  20. 力  erő, képesség;  体力 testi erő
  21. 無極Szélsőség nélküli. /üresség, forma nélküliség / Minden gyakorlást a Wújí pozícióval kell kezdeni.
  22. 发劲  Az erő kieresztése.
  23. A hivatalos neve Pin San volt. 
  24. 缠 (纏) chán: összekötöz, összeteker, felteker; 缠线球fonalat gombolyít;
  25. 顺 (順) shùn: folyásirányban halad; lefelé, az árral; követ, engedelmeskedik; az óramutató járásának irányában; megfelelő, kényelmes, útba eső
  26. 逆nì: (árral/széllel) szemben, szemközt; szembeszáll, engedetlenkedik; fellázad, elárul; inverz, fordított
  27. 胯kuà: csípő, medence
  28. 缠丝劲  selyemcsévélő erő
  29. „Selyemtekercselő energia”: - Chánsījìn / 纏絲勁 
  30. Péng, Lǔ, Jĭ, Àn, 
  31. kézfej, könyök és váll
  32. Középponti egyensúly. 
  33. A helyes kivitelezésben úgy néz ki, mintha oldalról ülnénk rá egy Tigris hátára és lefognánk egyik kezünkkel a fejét, a másikkal pedig a farát. Az ujjak szétnyílnak és markolnak, mint a Tigris mancsa.
  34. Hǔbù: Tigrisállás.
  35. 肩 - 胯, 肘 - 膝, 手 - 脚. Váll – csípő, könyök – térd, kézfej – lábfej. 
  36.  太極 /Nagy szélsőség/  
  37. 無極 /Szélsőség nélküli./
  38. 发劲 /Fā jìn./
  39. 中定 /Zhōng dìng./
  40. Zhōng dìng qì. 
  41. 力 /Lì/ 
  42. 松 /sōng/ 
  43. 纏絲勁. /Chán sī jìn./ 
  44. 内工 /belső munka/
  45.  哼 /sóhajt; - a belégzés hangja,/ 哈 / (szájon át) kilélegez;/ 
  46. 活桩 /Huó zhuāng. – Élettel teli, mozgó oszlop./ 
  47. 神 /szellem, lélek;/ 
  48. 太和 /Tài hé/ 
  49. 武术 /harcművészet/ 
  50. 養身 /Yǎng shēn/ - a test táplálása.
  51. 發勁 /Kiereszteni az erőt. A „Fājìn” az energia robbanásszerű felszabadítása vagy kieresztése./ 
  52. 會陰 /gát/